Reagálások a sajtóban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vatikáni kijelentéseire II.

Az országos napilapok többsége változatlanul kiemelten foglalkozik a kormány és a Magyar Katolikus Egyház viszonyával, különös tekintettel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Vatikánban tett kijelentéseire. A Népszabadság (1., 7. o.) Mi történt a Vatikánban? című, több mint egyoldalas összeállítása beszámol többek között arról, hogy „csöppet sem templomi hangulatban vitatták meg a képviselők tegnap a Parlamentben a miniszterelnök vatikáni látogatásán történteket.” A tudósító kiemeli Gyurcsány Ferenc felszólalásából: „Rossz érzéssel tölti el, hogy Orbán Viktor az elmúlt másfél évben egyszer sem találta meg a módját, hogy a Parlamentben mondja el véleményét, viszont több mint két tucat alkalommal gondolta úgy, hogy a keresztény templomok alkalmas színhelyei politikai megnyilatkozásoknak.” Az egész oldalas összeállítás egyik címe: II. János Pál csak annyit mondott: értettem, vagyis így reagált a szentatya Gyurcsány Ferenc szavaira. A lapnak Veres András püspök elmondta: a pápa félreérthetetlenül a kormányfő tudomására hozta: a Vatikán és a magyar állam között hatályban lévő nemzetközi szerződést be kell tartani. Amennyiben a társadalmi vagy gazdasági körülmények változása miatt gondok merülnek fel, ezeket a vatikáni-magyar bizottságban kell napirendre tűzni. A közelmúltban elfogadott parlamenti módosító indítványok ellenére a költségvetés még mindig nem egyenlő mértékben támogatja az egyházi és az önkormányzati iskolákat. A kormány feladata a helyzetre megoldást találni annak érdekében, hogy az egyházi intézményeket ne érjék hátrányok – mondta Veres András. Arra a felvetésre, hogy Gyurcsány Ferenc bírálatai nem feltétlenül az állam és az egyház közötti feszültségek közeli feloldását vetítik előre, a püspök elmondta: ennek ellenére bízik abban, hogy a miniszterelnököt ez a szándék vezérli, csak esetleg nem pontosan fejezte ki magát. Az orgánum információja szerint kormányzati körökben kissé értetlenkedve fogadták Veres András püspök tegnapi nyilatkozatát, amely szerint „tudjuk, mi történt a vatikáni tárgyaláson, bízom benne, hogy a miniszterelnök úr csak azért nem mondta el, mert nem kérdezték róla.” A lap megjegyzi, hogy a sokat sejtető mondatot nem folytatta a püspök, mondván, abban bízik, hogy ezt a kormányfő teszi meg. Veres András a Magyar Nemzetnek (Keretes 3. o.) is nyilatkozik. Leszögezte: „Leghatározottabban vissza kell utasítanom azokat az állításokat, hogy templomaink a kampány színterévé, illetve pártpolitikai véleménynyilvánítás szócsövévé válnak. Ragaszkodunk minden politikai irányzattól való függetlenségünkhöz, ugyanakkor demokratikus államban alapvető kötelességünk és jogunk intézményeinket, a vallásos emberek jogait megvédeni, illetve létfontosságú társadalmi és nemzeti kérdésekhez hozzászólni.”
Közli a Népszabadság a Medián december elején a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készített felmérését, amely szerint az összes megkérdezett 72 százaléka elfogadhatatlannak tartja, hogy az egyházak arra buzdították az egyházi iskolákba járó diákokat, hogy imádkozzanak a tervezett intézkedések ellen, mert ez beviszi az iskolába a politikát. 20 százalék számára ez természetes, mert az egyházak ilyen módon is igyekeznek képviselni az érdekeiket. Nem tudja a választ 8 százalék. A kormánypárti szavazók 84 százaléka ért egyet az első állítással, 12 százaléka a másodikkal, nem tudja a választ 4 százalék. Az ellenzéki szavazóknál ez az arány 66–26 és 8 százalék, a pártot nem választók és nem szavazók körében pedig 68–18–14 százalék. Arra a kérdésre, helyesnek tartaná-e ön, ha az egyházak a mostaninál nagyobb szerephez jutnának az oktatásban? a következő válaszok születtek: 54 százalék helyesnek tartaná ezt, 42 százaléka nem, 4 százalék nem tudja a választ. Az egészségügyben: 50 százalék helyesnek, 46 százalék nem, 4 százalék nem tudja a választ. A kultúrában 49 százalék helyesnek tartaná, 47 százalék nem, 4 százalék nem tudja a választ. A szociálpolitikában 34 százalék helyesnek tartaná, 61 nem, 5 százalék nem tudja. A gazdaságban 11 százalék helyesnek tartaná, 85 százalék nem, 4 százalék nem tudja. A politikában 8 százalék helyesnek tartaná, 89 nem, 3 százalék nem tudja a választ. A felmérés szerint a közvélemény úgy véli, az egyházak legfeljebb akkor avatkozhatnának be a politikába, ha őket közvetlenül érintő kérdésekről van szó, de még ezt a közéleti szerepvállalást is csak az emberek 57 százaléka támogatja. A kutatás adatai szerint körülbelül minden tizedik állampolgár véli úgy, hogy az egyházaknak Magyarországon túl kicsi a társadalmi szerepe, 52 százalék szerint megfelelő és bő egynegyednyi azoknak az aránya, akik szerint az egyházak társadalmi szerepe túl nagy. Közel kétharmad azok aránya, akik úgy vélik, hogy az egyházi befolyás növelésére a Fidesz törekszik leginkább, és legtöbben az MSZP-ről vélik úgy, hogy a leghatározottabban lép fel az egyházak befolyásának csökkentéséért.
A Népszava (Nem csillapult… Ugyanúgy… 1., 10. o.) több mint egyoldalas összeállítást készített Gyurcsány Ferenc vatikáni látogatásáról, és az erre érkezett reagálásokról. Az orgánum is kiemeli a kormányfő tegnapi parlamenti felszólalásából a Fidesz elnökére vonatkozó szavakat. Többen nyilatkoznak arról, ugyanúgy van-e a kormánynak joga a kritikára, mint az egyházaknak? Kiszelly Zoltán politológus: „Igen. Az elmúlt 50 év miatt azonban a kormánytól elvárható a kellő tapintat. Egyébként mindkét fél nyilatkozatait helyi értéken, azaz egyenként kellene megvizsgálni.” Gábor György vallásfilozófus: „Sodano bíboros is Jézus szavaira hivatkozott: a császár szolgáinak ugyanúgy meg kell adni a jogot a kritikához, mint ahogy Isten szolgáinak is meg kell adni ugyanezt a jogot.” Harrach Péter, a Fidesz képviselője: „Igen. Ám neveletlen dolog vendégségben a vendéglátó családját befeketíteni. Az egyházaknak pártpolitikai ügyekben nem, de nemzeti, össztársadalmi témákban meg kell szólalniuk.”
A Népszabadságban (3. o.) Czene Gábor Pepita címmel egyértelműnek tartja, hogy az egyházak politizálnak. A szerző úgy látja, hogy lényegében az MSZP folytatja a szocialista Horn-kormány és a Fidesz-kormány egyházpolitikáját, ugyanazt műveli, „csak pepitában”, nem törekszik az állam és az egyház szétválasztásához. Czene állítja: a kormány egyházpolitikája, „amennyiben ilyesmiről egyáltalán lehet beszélni, rögtönzésekre készül. A szocialisták az egyik pillanatban mennydörögnek, a másikban nyájasan mosolyognak az éppen útjukba kerülő egyházi méltóságra. Mintha a legnagyobb bajuk nem az lenne, hogy az egyházak politizálnak, hanem az, hogy nem úgy politizálnak, ahogyan nekik tetszik. A kormány magatartásában nehéz lenne felfedezni a kiszámíthatóságot, az aktuálpolitikai megfontolások elnyomják az elvszerűséget. Néhol indokolatlan engedmények, máskor túlzott keménykedés.”
A Magyar Nemzetben (7. o.) Torkos Matild A provokátor címmel írja: „Apró Piroska veje, a magyar miniszterelnöki széket – a társadalmi normát alapul véve – illegitim módon bitorló Gyurcsány Ferenc szocialista milliárdos úgy véli: kételyeket vet fel, aggodalmat okoz, nem szerencsés, hogy a katolikus anyaszentegyház beavatkozik a politikai életbe… Gyurcsány Ferenc most már hetek óta provokálja az ellenzék vezetőjét, Orbán Viktort, mert az nem óhajt leereszkedni a kádköves színvonalára egy szócsatára. Most éppen azzal próbálja hergelni a Fidesz elnökét, hogy ahelyett, hogy a Parlamentben szólalna fel, a templomokat járja, ott fejti ki politikai véleményét – amiben Gyurcsány a két világháború közti Magyarország visszatértének veszélyét vizionálja.” A cikkíró megállapítja, hogy a T. Házban kutyakomédia zajlik a javából, „a kettős állampolgárságról szóló népszavazást hazaárulás számba menő módon, közpénzből befolyásoló Gyurcsány az ellenzék mellett most már a keresztény egyházakat is provokálja, mert nem tetszik neki, hogy a pártja jogelődje által elsorvasztott egyházi iskolák újra ontják magukból a hazaszeretetre nevelt, kiművelt emberfőket, akikre nincs hatással az Oktatási Minisztérium, de még a befolyásuk alatt működő zombigyártó média sem… Ha szembesítik őket a gázáremelésről szajkózott hazugságukkal, akkor a napot, a csillagot, de még a hidegen fújó szelet is segítségül hívják újabban kenetteljesen előadott propagandájukban. Én megértem Orbán Viktort, hogy szívesebben beszéli meg hazánk dolgait a templomba járó emberekkel, mint Gyurcsány Ferenccel… Ezt a pojácaviselkedést közvetíti az egyre kiábrándultabb népnek adóforintjainkból a közszolgálati televízió advent idején, miután az egyik kereskedelmi tévében Dávid Ibolya Lamperth Mónikával 6-6 ezer forintból bevásárolt egy piacon két négyfős családnak karácsonyra egy bajai halászlé vacsorára… Valóban: ha nagy a baja az országnak, ahhoz bajai halászlé dukál.” MK