Régi köszöntés – új válasz – 2007. április 10.

Afféle ez a jelenet, mint amikor Jézust éppen tanítás közben keresi édesanyja, és erre ő azt üzeni, hogy azok az ő anyja és testvérei, akik hallgatják szavát. Mi sem tudunk mást tenni, csak evilági módon üdvözölni az urat, és egymást is. S egyáltalán nem modortalanság, ha az Úr pl. nem válaszol.

Sokszor panaszkodunk, hogy úgymond nem kapunk választ Istentől, mert hallgat. Hát mit mondjon? Apró tanácsokat? Hogy pl. mikor lesz újra vallásos a nagyfiú, aki elpártolt a templomtól? Vagy azt, hogy pl. meddig él még az alkoholista férj?

Isten nem mond időtartamokat, mert ezek a feltámadás után már nem fontosak. Csak egyet mond, hogy nekünk is mennünk kell, továbbadni a feltámadás hírét. Megbízik bennünk, s igenis, lepődjünk meg, jobban megbízik, mint mi magunkban.

Felnőttek vagyunk immáron. Jézusnak az a válasza, hogy vívjuk a magunk harcát. Velünk van, és ennek épp az a jele, hogy nem ajnároz.

Sánta János