A Regina Mundi-templom jubileumát ünnepelték Veszprémben

Szentbeszédében Pápai Lajos győri püspök, aki egykor az egyházközség plébánosa volt, az adventi öröm vasárnapján hálaadásra buzdította az egybegyűlteket. Emlékeztetett: az angolkisasszonyok nyolc évtizeden át Krisztust hirdették a veszprémi közösségben, tanúságot tettek róla akkor is, amikor a szétszóratás nehéz évtizedei következtek, s az újrakezdés idején is. A ma emberének, papjainak és szerzeteseinek is ez a feladata – mutatott rá. Majd arról elmélkedett, hogy Krisztust sugározni csak az élő hit erejével lehetséges. Az élő hithez azonban nem elegendő az akarat, a tudás, ugyanis kegyelem kérdése. Ám a kegyelem befogadásához az ember közreműködése, nyitottsága, önátadása is szükséges. Hinni annyit jelent, mint befogadni a  kinyilatkoztatás tényét, amit Isten hozzánk intéz. A nyitottság, a  befogadókészség az adventi várakozásnak is a lényege. Erre a hitre volna ma a legnagyobb szükségünk, hogy Krisztus tanúi lehessünk a világban – foglalta össze gondolatait Pápai Lajos püspök.

A hívő ember felelősségéről szólva kiemelte: mindnyájan felelősek vagyunk a papi és szerzetesi hivatásokért. Krisztus ma is meghív a szőlőjébe munkásokat, mint minden korban, s pontosan annyi szolgálattevőt hív, amennyire szükség van. Csakhogy ez a hívás nem úgy történik, mint Saul meghívása a damaszkuszi úton, hanem a hívő családon, az egyházközségen, az ifjúsági közösségen vagy egy pap példáján keresztül. Olyan lelkipásztorok által, akik a hivatás örömét sugározzák, olyan nővérek által, akik a Krisztusért való élet örömét sugározzák, ma is lesznek olyan fiatalok, akik meghallják Krisztus hívását. Szentbeszédét a Szűzanyához szóló legrégibb imádság (Oltalmad alá futunk) szavaival zárta, melyet keresztény őseink már a III. században imádkoztak Egyiptomban. Eredeti szövegével idézte: „Irgalmasságod alá menekülünk, Istenszülő! Imádságainkat ne vesd el a szükségben, de szabadíts meg a veszélytől, egyedül tiszta, egyedül áldott! Amen.”

A szentáldozat végén Knáb Judit, a Congregatio Jesu tartományfőnöknője emlékezett a 150 évvel ezelőtt megnyílt intézet áldozatos tevékenységére, valamint Tóth László plébánosra is, aki a szétszóratás után felismerte, hogyha a Regina Mundi plébániatemplom lesz, és az ide járó hívekből egyházközség alakul, akkor továbbörökíthetik az angolkisasszonyok lelki örökségét a hittanoktatáson, a szertartásokon keresztül. S felidézte az 1989-es politikai fordulat után az újjáéledni kezdő a rendi életet, tagjaik bekapcsolódását a hitoktatói munkába. A jelenről szólva szomorúan jelentette be, hogy a nővérutánpótlás hiányában a veszprémi rendházat hamarosan be kell zárni. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy azok az erények, amelyek rendjük szellemiségét jellemezték – a nyitottság, az igazság keresése, a megújulás készsége, a kapcsolatépítés, a Szűzanya szeretete – tovább élnek majd a veszprémi közösségben, s a hagyományokat is őrzik Isten dicsőségére, a lelki élet gazdagítására.

Toldi Éva/Magyar Kurír