Reinhard Marx: olyan piacgazdaságra van szükség, amely világos erkölcsi normákkal rendelkezik

A Katolikus Egyház társadalmi tanítása végső soron az evangéliumból fakad – írta bíboros úr a Tőkében. Ebből a felismerésből fakadnak a társadalmi kérdéseket érintő enciklikák, egyéb megnyilatkozások is. Bíboros úr korábban keresztény társadalomismertet tanított és munkája folytán többször is megnyilatkozott szociális kérdésekben. Mi indította a Tőke megírására?

Azért írtam a könyvet, mert egyrészt azt gondoltam, hogy a Katolikus Egyház szociális tanítása valóban az egyszerű emberekre is tartozik, tehát sokaknak meg kell ismerniük. A másik vezérgondolatom II. János Pál pápa felismerésén alapul. A pápa látta, hogy ha az idézőjeles „kapitalizmus” nem oldja meg jobban a szociális igazságosság problémáit, akkor a marxizmus, ha talán más néven is, de újra vissza fog térni. Ezt pedig nem akarhatom. Ezért olyan piacgazdaságra van szükségünk, amely világos erkölcsi normákkal rendelkezik, nem pedig arra a kapitalizmusra, amely az embernek nem használni akar, hanem csak árt neki.

Egy olyan kapitalizmusnak, amelynek semmilyen meghatározó rendje, semmilyen felelősségérzete nincs, jövője sem lehet. Ha lényegében a tőke befektetése az egyetlen, ami szabályozza a kapitalizmust, akkor újra meg újra válságba jutunk, ahogy azt meg is tapasztaltuk.

Karl Marx harcolt a vallás ellen, harcolt az Egyház ellen. Sokan ma is megtiltanák az Egyháznak, hogy társadalmi- pénzügyi kérdésekben állást foglaljon. Mi ennek az oka, és mi erről bíboros úr véleménye?

Érdekes, hogy Marx haragudott a „vörös káplánokra”, ahogyan ő nevezte őket. Hiszen az ő idejében is voltak az Egyházban nagyon elkötelezett papok és világiak is, akik törődtek az emberek szükségével. A proletariátus létrejötte, a széles tömegek elszegényedése a francia forradalom utáni időkben, az iparosodás korában valódi kihívást jelentett. Karl Marx tehát valós kérdéseket vetett fel, ez nyilvánvaló, de olyan válaszokat adott, amelyek nem voltak elégségesek. Zavarta az, hogy az egyház is – vagy annak legalább egy része – igyekezett foglalkozni a munkások problémáival.

Karl Marxnak tehát sok pontban igaza volt a XIX. századi kapitalizmus problémáinak elemzésében. Javaslataiban azért követett rossz nyomot, mert teljesen helytelen volt az emberképe, s ezért persze a vallást, az Egyházat is helytelenül értékelte. Úgy gondolta, hogy itt az ember elidegenedik, hamis irányba vezetik. De ez nyilván az ő tévedése volt. Ugyanakkor sohasem szabad elfelejtenünk, amire II. János Pál is utalt, hogy ha nem valósul meg a szegények igazságos részvétele a gazdaságban, ha a kapitalizmus primitív formája érvényesül, akkor nem szabad csodálkoznunk, hogy az emberek mindig visszatérnek ezekhez a régi gondolatokhoz. Ez pedig a mi felelősségünk.

Egy helyen bíboros úr azt írta, hogy mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy a mai idők Egyházának mit akar az Úr mondani? Hogyan tudja a ma Egyháza ellátni Krisztustól kapott szolgálatát? Melyek ma a legfőbb kihívások?

Isten egy szavára imént már utaltam. A Biblia első oldalán olvasható ősi tanítás szerint minden ember testvére a másiknak – ez az úgynevezett második teremtéstörténet. Az első teremtéstörténet pedig azt mondja, hogy minden ember, férfi és nő egyenlőképpen, Isten képe és hasonlósága. Egy német jogfilozófus, jogtudós mondta nemrég, hogy ez a legforradalmibb mondat, amit a világon valaha is kimondtak, forradalmibb, mint bármely más, későbbi dokumentum.

A másik gondolat pedig ez volna, II. János Pál szavaival: Jézus Krisztusban Isten minden emberrel kapcsolatba lépett. Ez az előző üzenet radikalizált változata. Megmutatja, hogy miről is kell beszélnünk, ha Krisztust hirdetjük az emberi társadalomban. Ha Isten szavából akarunk kiindulni, gondolnunk kell arra, hogy Isten szava egy élő személy. Olyan személy, aki mindig megszólít bennünket. XVI. Benedek pápa újra meg újra hangsúlyozza ezt. Üzenetünk tehát a valóság egészét illeti. A Szentatya a Caritas in veritate című enciklikájában világosan kijelentette: üzenetünk integratív jellegű. Az egész embert új, gyógyító, megváltó összefüggésbe helyezi. Ehhez szükséges az Isten szava, de mindenekelőtt a személyes találkozás Isten szavával, mégpedig Jézus Krisztus személyében. Még valami. Ez az üzenet kiváló eszköz a XXI. század globalizálódó világában, amelyet alakítanunk kell. Hiszen a keresztény hit a Szentírás első oldalától egészen Jézus Krisztusig egyetemes üzenetet hordoz. Nincs benne nemzet, faj, gazdagság, szegénység, osztályok, csak egy valami: az emberiség családja. Ezért olyan fontos most, amikor „összenő” a világ, hogy üzenetünket hirdessük.

A Katolikus Egyháznak, amely valóban egyetemes jellegű, e téren különleges feladata van. Nincs másik vallási közösség, amelyben ez a katolikus, egyetemes jelleg, benne a katolikus szociális tanítással, az egész földön így megjelenne. Ebben jobbak lehetünk.

Az interjút Zimányi Ágnes készítette.

Magyar Kurír