Reisz Pált köszöntötték

A most Szombathelyen szolgáló szerzetes 1942. február 17-én született. Édesapja 1948-ig egy egyházi iskola igazgatója volt, s mikor elbocsátották, segédmunkásként helyezkedhetett csak el. Reisz Pál két bátyját, mint osztályidegeneket, nem vették fel a helyi, gyöngyösi gimnáziumba, így Esztergomban a ferenceseknél érettségiztek. Reisz Pál harmadik fiúként meg sem próbálkozott az állami középiskolával; egyenesen Esztergomba ment. Később hét unokaöccse is frankás diák lett.

Érettségi után belépett a rendbe; 1962-ben tett egyszerű fogadalmat, 1965-ben örökfogadalmat, és 1967-ben szentelték pappá. Közben matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, és 1971-től tanár és prefektus volt egykori iskolájában, 1984-től ugyanitt igazgató. A kilencvenes évek második felében Nagyszőlősön volt missziós plébános. 1997 óta Szombathelyen szolgál, mint az Assisi Szent Ferenc Kollégium igazgatója és a ferences templom lelkipásztora.

Az egykori ferences diákoknak az a tapasztalata, hogy szerzetestanáraikon nem fog az idő, és ez Reisz Pál esetében különösen igaz. A Ferences Sajtóközpont a ferences „örök” fiatalság titkáról kérdezte Reisz Pált. „Ez csak részben igaz – válaszolta a szerzetes. – Az embernek a tűrőképessége csökken, a fiatalos megnyilvánulásokat nem úgy tudja elviselni, mint mikor szinte kortársa volt a diákjainak. Ebből a szempontból bizonyos öregség mutatkozik még egy ferences tanárnál is. Ha azonban az ember figyelemmel kíséri, hogyan alakul a világ, és igyekszik abban otthonosan helyet találni, akkor bizonyos szellemi frissességet meg tudunk őrizni. A távolság, az események felülről látása hozzásegít minket az objektív látásmódhoz, amelyre esetleg szüksége lehet azoknak is, akik az élet sodrában jobban benne vannak. Vagyis a fiatalság számára is tud még mit mondani az ember. A tanítványaimmal az ötévenkénti találkozók alkalmával az arcok ismerősek, de a nevek már nem ugranak be azonnal. Egy idő után, mikor beszélgetek velük, rájövök, hogy ki kicsoda, és hogy s mint volt gimnazista korukban. Ilyenkor nemcsak nosztalgiázunk, hanem a jövő dolgait is szívesen megbeszéljük a régi diákokkal.”

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír