Cselekvésünkbe pedig kötelezően bele van kódolva a remény. Minden, amit teszünk, csak a világ végén lesz igazán érthető, addig így-úgy magyarázható. Jézus is magára vette a félreérthetőséget, hogy szabadon és ne kényszerből fogadjuk őt megváltónknak. Csak akkor lettek egyértelműek Jézus tettei, amikor feltámadt.
Visszatekintve egy pillanat alatt világossá vált az apostoloknak, hogy Jézus mit miért tett. A mi mostani megnyilvánulásaink is akkor lesznek egészen érthetőek, ha feltámadunk. Akkor mindennek kiderül az értéke.
A személyes feltámadást kérdését lehet kerülgetni, de előbb-utóbb mindenkinek szembesülnie azzal, hogy továbbél-e, és miként. S az erre adott sekélyes válaszoktól csak egyre nyugtalanabbak leszünk.
Reményből élünk. A remény nem akciós termék, s nincs belőle szezonvégi kiárusítás sem. Isten többre becsül minket, mint hogy akciókkal butítson. A reményről nem lehet lekésni, de még ma el kell kezdenünk aszerint élni.
Sánta János