Rendetlenség és félelem – 2008. január 29.

A rendetleneket helyre kell tenni, a félelemben élőket pedig bátorítsuk. Van, aki rendetlen, de bátor, és van, aki tud rendet tartani, de félénk. Õket könnyebb a helyes úton megtartani. Korunk embere viszont eljutott oda, hogy egyszerre tud rendetlenné és félőssé válni. Mert a rendetlen élet egy idő után félelmet kelt, a félelem pedig meg tudja akadályozni, hogy az ember igazán rendet tegyen az életében. A kettő egymást gerjeszti.

Jézus arra hív, hogy győzzük le félelmeinket és rendetlen dolgainkat. A gonosz beletiport az Isten és ember közötti rendbe, amikor bűnre csábította az első embert. És az első bűnnel indult a félelem is. A rendetlenség és a félelem egyaránt arra utal, hogy még nem élünk teljes életet. A mennyországban rend lesz, de ne úgy képzeljük el, mint valami katonás alakiságot, hanem úgy, hogy a mennyországban mindenkinek megvan a helye. Néven szólítva teljes emberré válunk. Ott senki sem pályázik a másik helyére, mert végül is a félelem ebből is adódik.

Félelmeinket győzzük le az értelmes rend keresésével: ha rendbe jön kapcsolatunk Istennel, akkor félelem nélkül tudjuk egymást testvérnek tekinteni.

Sánta János