…Reskovits Ágnest az Egyetemes Testvériség Napjának előkészületeiről

– Az Egyetemes Testvériség Napjára és az azt megelőző napokban megrendezendő konferenciára 92 országból mintegy 11 000 résztvevőt vártok. Hogyan kell egy ilyen volumenű rendezvény szervezőmunkáját összehangolni?
– Szerencsére, nem egyedül szervezzük, hanem a Fokoláre Mozgalom római nemzetközi központjával együtt. Õk a rendezvény programját készítik elő, mi pedig a logisztikai hátteret biztosítjuk. Az egész nagyon élvezetes és sok örömet adó munka, s miközben megpróbáljuk a megfelelő cégeket megtalálni, a megfelelő kapcsolatokat kiépíteni, sok segítséget is találunk. Nagyon jó az együttműködés az Arénával, szintén jó kapcsolat alakult ki a Külügyminisztérium munkatársaival, akik segítettek a közel 600 vízum elintézésében. Sok szervezési terület olyan feladatokat ró ránk, amire nem is gondolnánk. Csak a példa kedvéért: a 27 nyelvre való szinkrontolmácsoláshoz mind a 11 ezer embernek tolmácsberendezést kell biztosítani. Nincs olyan ország Európában, ahol ennyi rendelkezésre állna, úgyhogy ezeket több országból kellett előteremteni. A résztvevők étkeztetése és elszállásolása is hasonló feladat: a külföldi résztvevőket több mint száz szállodában helyezzük el, a vidékről érkező magyarokat pedig arra kértük, hogy lehetőség szerint családi és baráti körben találjanak szállást.

– Honnan érkeznek a résztvevők?
– A világ 92 országból várunk résztvevőket a találkozóra. Az Egyetemes Testvériség Napja egy egész hetes rendezvénysorozat záróeseménye, amelyet a Fokoláre Mozgalom felelőseinek háromnapos konferenciája és önkénteseinek kétnapos nemzetközi kongresszusa előz meg – ez utóbbi a Mozgalom 50 éves társadalmi elköteleződését mutatja be. A külföldi jelentkezők száma jelenleg meghaladja a kilencezret, akikhez a tervek szerint 2500 magyar résztvevő csatlakozik itthonról és a környező országokból. Európából 8500, a Közel-Keletről 200, Dél- és Közép-Amerikából 1000, Észak-Amerikából 350, Ázsiából 600, Afrikából 150, Óceániából 50 főt várunk.

– Milyen a magyarországi szervezőcsapat? Hogyan oszlanak meg a feladatok?
– A magyar szervezőbizottságban 18-an most már több mint egy éve dolgozunk ezen a rendezvényen. Mindenkinek megvan a „párja” a római szervezőbizottságban. Én főleg a jelentkeztetés és a külföldiekkel való kapcsolattartás terén dolgoztam, ehhez tartozik még a vízumok intézése és a sajtó is. Külön terület az étkeztetés, az Arénával való kapcsolattartás és minden, ami a berendezésekkel kapcsolatos. Külön terület a technikai háttér, világítás, hangosítás, videofelvételek készítése, az interkommunikációs hálózat és az internethálózat kiépítése, megint külön terület a szállások biztosítása, a szállítás – nemcsak a repülőtéri transzfer, hanem a csoportok mozgatása itt-tartózkodásuk alatt.

– A helyszíni lebonyolításban milyen segítségetek lesz?
– Minden egyes területnek mintegy 10-20 fős következő köre van, magyar részről összesen 400 fő vesz részt a munkálatokban, illetve segít majd a rendezvényen. Ezenfelül 200 fő csak a tolmácsberendezésekkel foglalkozik: azok szétosztásával, összeszedésével, az akkumulátorok feltöltésével éjszakánként. Sokrétű és jó az együttműködés több céggel is, például a BKV lehetővé tette számunkra, hogy azokon a napokon, amikor a legtöbben érkeznek, a központi recepciót a Népligetnél rendezzük be, és a repülőtérről a Népligethez körjáratot biztosítanak.

– Akik nem jutnak be, hogyan követhetik az eseményeket? Lesz-e közvetítés?
– Másnap a Duna Televízió egy órában részleteket sugároz a rendezvényről, rá egy hétre pedig egy összefoglalót is láthatunk róla. Az egész programot műholdon keresztül sugározzák a világra, így akár televíziós társaságok, akár magánemberek is vehetik az adást a nap folyamán.

– A Fokoláre Mozgalom országszerte fórumbeszélgetéseket folytatott a találkozó előkészületeként. Ezeknek milyen visszhangja volt?
– A fórumok nagyon értékesnek bizonyultak főleg amiatt, hogy sok fórum szakmánként szerveződött. Megpróbálták végigbeszélni, hogy az egyes szakterületeken az egyetemes testvériség megvalósításának milyen lehetőségei vannak. Öt fő témát javasoltunk a beszélgetésekhez. Először is az adás kultúráját: a ma tapasztalható állandó vásárlás, fogyasztás, birtoklás kultúrája mellett megpróbálni az ajándékozás, az adás, önmagunk és javaink ajándékozásának a kultúráját megélni, terjeszteni. Szó volt az élet kultúrájáról, szó volt a harmónia és a művészet szerepéről az életünkben, az egyén és a közösség kapcsolatáról, közösségi elköteleződésről, valamint szó volt a kommunikációról, a médiáról. Ezek a fórumok nemcsak beszélgetésre, a témák megvitatására adtak lehetőséget, hanem arra is, hogy különböző konkrét kezdeményezéseket javasolhassunk saját és tágabb környezetünkben. Például előfordult, hogy a fórumbeszélgetések megmozgattak egy kisebb várost, és így a helybéliek között elindult egy beszélgetés arról, hogy hogyan lehetne a város szociális problémáit jobban kezelni; mit lehetne tenni azért, hogy a fiatalok a városban maradjanak; mit lehetne tenni a hajléktalanokért, és milyen konkrét javaslatokkal tudnának előállni a város vezetése felé. Ezekben a kezdeményezésekben jó együttműködés, kapcsolat alakult ki más szervezetekkel. A fórumok tehát nem maradtak meg gondolati, elméleti szinten, hanem konkrét kezdeményezéseket is elindítottak az egyetemes testvériség megvalósításáért – kicsiben.

– Az országban hány helyen voltak fórumok, és hány embert mozgattak meg?
– Több mint 60 fórum szerveződött országszerte, ezek részben folytatásai voltak a tavalyi évnek, amikor Családfesztivált rendeztünk világszerte, és annak kapcsán indultak fórumok, beszélgetések – akkor a család témájában. Sokan úgy gondolták, hogy szeretnének az idén is összejönni és folytatni ezeket a tartalmas beszélgetéseket vagy a közös tevékenykedést, úgyhogy az idén ajánlott témákkal folytatták. Volt olyan fórum is, amiből egy ökumenikus kezdeményezés nőtt ki, bekapcsolódtak más egyházak tagjai is, családsegítő vagy más civil szervezetek, és így együtt folytatták a beszélgetést, illetve a városukért való tevékenykedést.

– Milyen programmal várjátok a résztvevőket?
– Rövid előadások, beszámolók, tapasztalatok hangzanak el a gazdaság, a jog, a politika és a média területén olyan kezdeményezésekről, amelyek az egyetemes testvériség megvalósítására irányulnak. Brazíliából, a Fülöp-szigetekről, Belgiumból, Argentínából, Nigériából és Magyarországról érkező résztvevők mondják el, hogyan mozdítja meg környezetüket az egység karizmájának új kultúrát teremtő ereje, hogy az egyetemes testvériséget építve miként tudnak párbeszédet folytatni más felekezetűeken túl más vallások képviselőivel és minden jóakaratú emberrel. A programot különböző kultúrákat bemutató művészi előadások teszik színesebbé, tehát nem hiányoznak majd az imádság, illetve az ének, a zene, a költészet pillanatai sem. Örömmel, és további útmutatásként várjuk erre az alkalomra a Fokoláre Mozgalom alapítója, Chiara Lubich üzenetét.

– A testvériség napja 1956-hoz kapcsolódik. Milyen üzenete lesz a találkozónak?
– 1956-ban a magyarországi események láttán XII. Piusz pápa felhívást intézett a világhoz, amelyben arra szólította fel az embereket, hogy visszhangozzák Isten nevét a világban mindenütt: a parlamentben, a tereken, otthon, az üzemekben. Az Isten nélküli, az Istent a világból kiszorítani akaró ideológiák láttán tört fel belőle ez a kiáltás. Akkor Chiara Lubich a Fokoláre Mozgalom tagjaihoz fordult, és úgy fogalmazott: ha a világban vannak olyan emberek, akik önként az életüket áldozzák a szabadságért, különböző ideológiákért, akkor miért ne lehetnének Istennek is önkéntesei, akik önként arra teszik fel az életüket, hogy Isten iránti szeretetből a szeretetet, a keresztény értékeket vigyék a társadalomba, abba a közegbe, ahol élnek. Erre aztán a mozgalomból sokan válaszoltak, és többekben hivatásszerűen is megszületett ez a társadalom felé fordulás. Megszülettek „Isten önkéntesei”, akik azt érzik hivatásuknak, hogy az egység lelkiségéből táplálkozva törekedjenek a maga eredeti frissességében megélni a kereszténységet a hétköznapokban, a saját munkahelyükön, a saját szakmájukban, saját családjukban, a társadalom különböző területein. Azóta láttuk, hogy ez nemcsak személyes szinten valósul meg, hanem az egység lelkisége a társadalom különböző szintjein is újdonságokat hoz elméleti és gyakorlati téren egyaránt. Ez az újdonság lesz a nap üzenete, ami a Fokoláre Mozgalomnak immár 50 éves tapasztalata. Szeretnénk tartóra tenni ezt a fényt, és bemutatni, hogy az egyetemes testvériség gondolata nem utópia, hanem az egész világon élő, mindenütt gyakorlattá váltható, és a társadalom életét megújító valóság. Ahogy a találkozó címe is mondja: „Sok kihívás, egyetlen válasz: az egyetemes testvériség”.

Magyar Kurír

A képek a szervezőbizottság munkájáról készültek. További képek: www.cbp.de; www.arikah.net