…résztvevőket és segítőket a Szent Imre Fesztiválról

Niki Szombathelyről

Nagyon jól éreztem magam. Tetszett, hogy a programok sokszínűek voltak, sok minden közül lehetett választani. Nagyon jó volt, hogy a helyszínek többségét sikerült a városközpontban elhelyezni, s így elérhető távolságra és időre voltak egymástól a programok. Jól éreztem magam a fiatalokkal, vidám és színes napunk volt. Minden flottul működött, a maga rendjében, ebből is látszott, hogy milyen sok munka van a háttérben. Ez a fesztivál nekem azt üzente, hogy küldetésünk van, szolgálnunk kell. Megerősített abban, hogy vállalni kell a feladatunkat és a hitünket, hogy így hirdessük Istent.

Nóri Felsőgödről

Nagy ajándék volt a jó idő, ami segített, hogy még jobban érezzük magunkat. Szerintem jól meg volt szervezve az egész rendezvény. A szervezők sokszor láthatatlan módon, de mindenhol ott voltak, ahol kellett, és mindenben segítettek. Nekem az El Caminóról szóló élménybeszámoló tetszett nagyon. Jó volt itt lenni a sok fiatal között. Összességében éreztem egy olyan ösztönzést, hogy kicsit aktívabban éljük meg a hitünket.

Csabi Székesfehérvárról

A Gável testvérek koncertje nagyon tetszett, és szép volt a fáklyás menet vissza a belvárosba, felemelő volt, hogy együtt énekelve jöttünk vissza. Elég kevés ilyen jellegű program van a városban, ezért én nagyon élveztem, hogy felbolydult itt az élet. Élményeim közül kiemelném a szentmisét a Prohászka-templomban, ahol a szentbeszéd igen tanulságos volt. Az atya, aki a misét tartotta, nagyon szépen beszélt Kaszap Istvánról és érdekeseket mondott róla.

* * *

Péter Törökbálintról

Mi egy nagy csapattal jöttünk, 27-en vagyunk. Rengeteg feladat volt a Fesztiválon, sok-sok helyszínen dolgoztunk a nap során. Többek között a Szent Imre-templomban kellett pakolni, futárként biciklivel körbejárni a sok helyszínt, hozni-vinni dolgokat, amire éppen szükség volt. A regisztrációnál is segítettünk. Nagyon jó kis csapat volt, a vezetőink is nagyon figyelmesek voltak, igyekeztek kézben tartani a dolgokat. Sajnos sok kanári nem tudott eljönni, így több munka jutott mindenkire, de végül mindent meg tudtunk oldani. Olyanokkal voltam együtt ezekben a napokban, akik a szívükön viselték az egész Fesztivált, és tudták, hogy mit miért csinálnak.

Eszter és Gyuró, a kanárik irányítója

– Mi volt a feladatotok?
Eszter: Mindketten Székesfehérváron lakunk, a Fesztiválon ketten szerveztük meg a kanárik feladatait. Összeszedtük őket, felkészítettük őket a nagy munkára, tartottunk egy „összerázó” találkozót is előtte. A Fesztivál alatt pedig mi voltunk azok, akik megmondták, ki merre menjen, milyen feladatot csináljon. Mi küldtük a helyszínekre az embereket, akik segítették a programok működését, tulajdonképpen minden program szükségleteit mi biztosítottuk.

Gyuró: Tavaly szeptemberben az Egyetemes Testvériség Napján már volt alkalmam arra, hogy kanáriként különböző feladatokat lássak el, és akkor megtapasztaltam, milyen az, amikor az embernek megmondják, hogy mit csináljon. Már az is nagy felelősség volt, hogy ott a buszokat meghatározott rend szerint irányítsuk a parkolóban, de most itt egy egészen más szerepkörbe kerültünk azáltal, hogy nekünk kellett megmondani, hogy a többiek mit csináljanak. Ez sokkal nagyobb felelősség. Annak köszönhetően, hogy már jó néhányszor átgondoltuk, milyen feladatok lesznek, milyen problémák merülhetnek fel, sok mindenre fel tudtunk készülni. Persze minden rendezvényen adódhatnak helyzetek, amikor rögtönözni kell, és azt hiszem, ezek is jól sikerültek. Például amikor a vasárnap délelőtti szentmise előtt Sillye Jenőék zenekara fölé tetőt húztunk, a megoldás percek alatt formálódott ki. Muszáj volt valamit kitalálnunk, hogy árnyékban legyenek, s valakinek kipattant a fejéből, hogy tegyük föléjük az információs sátrat… Volt egy értékes segítségünk is, Horváth László, aki a katasztrófavédelemnél dolgozik, tőle sok hasznos tanácsot kaptunk a szervezés során. S hogyan tudtuk ellátni a feladatunkat? 134 kanárival dolgoztunk együtt a Fesztivál során, legtöbbjükkel most találkoztunk először, de így is személyes kapcsolat tudott kialakulni kanárivezetők és a kanárik között. Rengeteg új barátság született, ami a jövőre nézve azt hiszem, hihetetlen energiákat rejt az egyházmegye életében is. A visszajelzésekből arra következtetek, hogy sikerült jól megszervezni a csapatokat, én nem emlékszem olyan esetre, hogy ne találtunk volna embert egy feladatra. Úgy érzem tehát, hogy a tőlünk telhető módon teljesítettük, ami ránk volt bízva.

– Részt tudtatok venni a Fesztiválon?
Eszter: Nem, én egyáltalán nem.
Gyuró: Úgy állapodtunk meg, hogy Eszter marad a központban, én pedig a mozgó ember leszek. De én is csak olyan helyekre mentem, ahol valamit intézni kellett, a programokon nem tudtam részt venni.

– Nehéz volt ezt elfogadni?
Eszter: Én ezt vállaltam, nem okozott gondot, így egyeztünk meg. Én azt vállaltam, hogy végig a központban leszek és irányítom az embereket. Azért ez is egy nagyon-nagyon szép feladat volt: megkérdezni az embereket, hogy mire van szükségük, innának-e egy kávét vagy teát, éhesek-e vagy kell-e még ember a feladatukhoz. Ez teljesen lekötötte az energiánkat és nagyon sokat tanultunk belőle. Azok a fiatalok, akik kanárinak jelentkeztek, végig teljesen, százszázalékosan itt voltak, jelen voltak, egyetlenegy nyafogást sem hallottunk, tették végig a dolgukat … Ez mindannyiunknak fantasztikus élmény volt!

Horánszky Anna/Magyar Kurír