Richard Leonard SJ: Hol van Isten a bajban?

Hogyan közelítsünk az egyik legelemibb emberi tapasztalathoz, a szenvedéshez? Ha elméleti módon próbálkozunk, akkor következtetéseink nagyobb eséllyel lesznek tárgyilagosak, ha viszont a gyakorlatból indulunk ki, akkor érvelésünkben sokkal több lesz a szubjektív elem. Úgy tűnik azonban, hogy ebben az esetben ez utóbbi kockázatát vállalnunk kell. Merőben gondolati szinten ugyanis ezzel a témával nem lehet foglalkozni. Richard Leonard SJ Hol van Isten a bajban? című kötete – mely az Ursus Libris Kiadónál jelent meg – nem spekulatív teológia. Azért sem, mert a hitről és a szenvedésről írt gondolatait személyesen átélt tragédia ihlette.

Egy napon húgát, Traceyt – aki a kalkuttai Haldoklók házában majd az ausztrál őslakosok számára létrehozott kórházban volt ápolónő – súlyos autóbaleset érte, melynek következtében teljesen lebénult. A tragédiáról értesülve Leonard összetörik. Első kérdése: Hogyan tehette ezt Isten Tracey-vel? Válaszokat is kap keresztény ismerőseitől: biztosan valami súlyos bűnt követett el, esetleg nagyon szereti az Isten, mert azokat szokta szenvedéssel súlytani. De leginkább azt a választ hallja, hogy mindez Isten mélységes titka, melyre az ember semmilyen megoldást nem tud adni. A szerző megrendül hitében. Rádöbben, hogy a szokványos válaszokkal azért nem tud mit kezdeni, mert olyan istenképet hordoznak magukban, melyek nem csak elfogadhatatlanok a számára, de nem is egyeznek meg a keresztény tanítással.

A jezsuita szerző tehát nekiáll, hogy e könyvével mintegy válaszokat adjon azoknak, akik – bár a jó szándék vezérelte őket – mégsem gondoltak bele mélyebben, miről is beszélnek. Először is leszögezi, hogy Isten nem zsarnok, aki a fájdalmaink révén tartja fenn hatalmát. Vagyis, Istennek nincs szüksége arra, hogy az ember szenvedjen. Büntetésből sem küld ránk szenvedést, hiszen pont az a földi élet tragédiája, hogy a rossz sokszor győzedelmeskedik, a jó pedig szenved.

A szenvedésből sok mindent tanulhatunk, de nem azért szenvedünk, hogy fejlődjünk. E mellett a szenvedésre adott válaszaink sokszor csak el akarják velünk hitetni, hogy nem is olyan súlyos a helyzet. De a rettenetes dolgok mindig rettenetesek maradnak. Ugyanakkor az sem vitatható, hogy képesek vagyunk sokszor a lehetetlen helyzetből is a legtöbbet kihozni.

Leonard határozottan kiáll amellett, hogy Isten nem idéz elő természeti csapásokat. Az ausztráliai aszályt és az Indonéziát ért szökőárt hozza fel példának. A kutató elme mindkét esetben valamilyen felsőbb hatalom beavatkozását kereste, pedig ezek olyan természeti jelenségek, melyekhez hasonló számtalanszor előfordult már. Ezzel összefüggésben ír a szerző a kérő imádságról, melyet sokan egyfajta ráolvasásként értelmeznek. Úgy gondolják, hogy segítségével rá lehet venni Istent a körülmények megváltoztatására. Pedig az imának valójában az ember és Isten kapcsolatáról kell szólnia.

Úgy tűnik, hogy kikerülhetetlen a szenvedés kérdésének boncolgatása közben a rossz problémája és az ember végső sorsa. Leonard fejtegetése itt már sérülékenyebbnek bizonyul. Igaza van abban, hogy a világban tapasztalható rosszért nem kis részben az ember a felelős. Ám míg az elején a személyes érintettség által vezérelt igazságkeresés esetében nem kívánunk meg egy logikai sorra felépített érvelést, utóbbi kérdések tárgyalásához már nem elég néhány szempont megemlítése. E két fejezet nagyobb lélegzetű kifejtést igényelt volna.

Richard Leonard könyve abban tér el a leginkább a többi szenvedésről szóló írástól, hogy minden gondolatát a saját és Tracy gyötrelmeivel hitelesíti. A súlyos tragédia lesz a próbája minden feltevésnek, mellyel általában a szenvedést szoktuk magyarázni. Bár válaszokat tőle sem kapunk, e könyv is azt bizonyítja, hogy a szenvedés kérdése csak úgy közelíthető meg hitelesen, ha minden érvünket mélyen átgondoljuk és áthatja azokat az emberi tapasztalat.

A szerző Baranyai Béla, az Új Ember munkatársa

Magyar Kurír