Rimini Meeting: És a létezés végtelen bizonyossággá válik

A korban, amelyben élünk, a bizonyosság szó szinte tabuvá vált. Nemcsak egyszerűn nehéz megtalálni a bizonyosságot, hanem sokan, sok esetben alapvetően elutasítják még a lehetőségét is. A Meeting éppen ezzel az általános véleménnyel akar szembemenni.

A témák között szerepel többek között az idén 150 éves egységes Itália; a tavalyi első kairói Meeting; Newman bizonyossága – lelkiismeret és valóság; Chesterton – szeretni a valóságot és védelmezni az értelmet; Ezekiel – a krízis és a remény; Borromeo Szent Károly – a sziklára épített ház; kérdések és bizonyosságok a tudományban; a Bölcsesség ragyogása; amikor a bizonyosság teremtőerővé válik.

A június 15-i római bemutatón Jean Louis Tauran, a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke így fogalmazott: „a boldogság utáni vágy az ember legnemesebb sajátosságainak egyike, mert nem lehet eszközként használni, és nem lehet tárgya a gazdasági változásoknak.”

Emilia Guarnieri, a Meeting igazgatója kiemelte: „az első igazi és nagy bizonyosság, hogy az ember eltörölhetetlen méltóságával nagy dolgokra rendelt teremtmény. Noha az ember boldogságra és bizonyosságra lett teremtve, az uralkodó relativista kultúra örök bizonytalanságra akarja ítélni. Ám az ember nem merül ki a materializmusban, sőt nem létezne semmilyen vágya, ha nem lenne lehetősége a keresésre." Hozzátette: „...a bizonyosság nem olcsó piac. Nem kerülhetjük el annak kockázatát, hogy harcba szálljunk az ismert dolgokon túl azért, hogy megtaláljuk, amire a szívünk vágyakozik. A bizonyosságot tehát a folyamatos előrehaladás során szerezhetjük meg, nem az utunkon és a felelősségünkön kívülről érkezik, hanem feltételezi az értelem és az emberi tapasztalat használatát.”

Az idei rimini találkozó plakátjának fő motívuma a világítótorony. Az a biztos pont a parton, amely eligazodást biztosít a tengeren hajózónak. Fényével nem egyszerűen az utat mutatja, hanem segítséget ad, hogy a kapitány megfelelő irányba vezesse hajóját, hogy az amúgy bizonytalan és kiszolgáltatott létezését a végtelen bizonyosság határozza meg.

A Meeting megpróbálja keresni és tanúsítani az énnek, az egyénnek azt a munkáját, amely egy találkozás evidenciájából indul ki, mindazon találkozásokból, amelyek hús és vér konkrétságukban jelenvalóvá teszik azt a végső értelmet, amiért érdemes élni, szeretni, alkotni és szenvedni is – olvashatjuk a beharangozóban. A bizonyosság, amit keresünk, nem egy ideológia, stratégia vagy meggyőződés, hanem ami segít felismerni azt, amik már vagyunk. Nem annyira azt jelenti, hogy a dolgok úgy mennek, ahogyan mi gondoljuk, hanem hogy mi magunk kapcsolatban vagyunk Azzal, Aki folyamatosan létrehozza azokat.

Ezért az, hogy a létezés – ahogyan a Meeting címe mondja – bizonyossággá válik, nem azt jelenti, hogy előre tudnánk mi fog történni, sokkal inkább, hogy készek vagyunk szembenézni annak a kihívásával, ami történik, azaz rákérdezni az értelmére és felismerni az igazságát. A bizonyosság pedig végtelen, mert nem a mi alkotásunk, hanem annak felfedezése, ami elér bennünket, és ami mindig „ránk kérdez”, azaz rákérdez önmagunkra. Ez a bizonyosság nem létezne a szabadságunk nélkül. Végső soron a Meeting egy módja annak, hogy komolyan vegyük a meghívást, amely az eseményeken és a találkozásokon keresztül nap mint nap elér bennünket; a meghívást, hogy válaszoljunk teljes bizalommal, mindig vállalva annak kockázatát.

Boldog II. János Pál pápa 1982-ben látogatta meg a Meetinget; az volt a harmadik alkalom, hogy megszervezték a találkozót. A záró programon elmondott elmélkedése végén kérdésekre is válaszolt, majd kiment az épület erkélyére, és e szavakkal köszöntötte a kívül rekedteket: „szívből köszöntöm mindazokat, akik nem találtak helyet az előadóteremben. Szerintem egyáltalán nem szükséges terem ahhoz, hogy közösséget alkossunk... Az előadótermen kívül ez talán még jobban lehetséges. Kívánom, hogy alkossátok meg a termeken kívüli közösséget, átgondolva a témát és reflektálva rá: mi az ember lehetősége...” – ez volt ugyanis az akkori Meeting címe.

A jelenlévők – látható módon - megfogadták ezeket a szavakat, és ennek is köszönhetően alakult a Meeting története és a Comunione e Liberazione (CL) közösségének élete, lehetővé téve sokak számára, hogy tértől és időtől függetlenül bekapcsolódjanak ebbe a közösségbe, ebbe az életbe. Mert a Meeting célja ugyanaz, mint az azt szervező lelkiségi mozgalom, illetve az egyház célja: a népek, az emberek közötti barátság. Ennek forrása és beteljesedése Isten irántunk való szeretete, ahogyan Jézusban megmutatkozott számunkra, és ahogyan a Szentlélekben viszonozni tudjuk azt – szerepel Varga János, a bécsi Pázmáneum rektorának ismertetőjében.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír