Rimini Meeting – negyedik nap

Az idei találkozó a korábbiakhoz képest valamivel szerényebb méreteiben és a résztvevők létszámában is. Ugyanakkor a témák nagyságrendje, tartalma, távlata szokásos módon magas színvonalú. A virtuális jelenlét, a közösségi média lehetőségei pedig igencsak szélesre tárják a kapukat egy másfajta részvétel előtt. Erről a témáról szólt az egyik szerda délelőtti előadás: Az internet szabaddá tesz? – a kommunikáció új formáiról. Simona Panseri, a Google olaszországi szekciójának kommunikációs igazgatója elmondta: „az információ hatalmat képvisel. Az, hogy miként használjuk, meghatározza az embert. Az életem megváltozott az internet hatására, most olyan dolgokat is képes vagyok megtenni, amiket korábban nem. A világháló egy értékes eszköz, használjuk személyes felelősséggel!”

Gianni Riotta, a La Stampa vezércikkírója, a RAI1 híradójának igazgatója kifejtette: az internet se nem rossz, se nem jó, se nem neutrális. Miközben a technikai lehetőségeken csodálkozunk, nem tűnik föl, hogy az igazi forradalom az, hogy, ha kommunikáció van, akkor változnak a tartalmak. Mi határozzuk meg a forradalom mikéntjét az új tartalmakkal, amelyeket létrehozunk. A világháló segíti az ember szabadságát, amennyiben képesek vagyunk az új digitális lehetőségeket klasszikus értékekkel megtölteni, mint a tolerancia, az értelem, a kritika – főleg magunkkal szemben, a konfrontáció és a párbeszéd. Az új kommunikációs rendszerek nem szembeállítják a valós és a virtuális világot, hanem kapcsolatot jelentenek a valósággal. Az emberi vészhelyzet csak belőlünk kiindulva oldódhat meg, ha nem sikerül, nem az internet hibája lesz – hangsúlyozta Riotta.

Központi előadást szenteltek Ferenc pápa éppen féléve tartó pontifikátusának, illetve személyiségének, a szegényekhez való hozzáállásának, A hit fényével a létezés határára címmel. José Maria „Pepe” di Paola, aki plébános Buenos Aires nyomornegyedében, és nemrég még Bergoglio érsek közeli munkatársa volt, elmondta: „Ferenc pápa még Argentínában a szegények érsekeként – ahogy Pepe atya nevezte – gyakran jelent meg a nyomornegyedekben, közel akart lenni papjaihoz és az ott élőkhöz. Támogatta ezt a munkát, megduplázta az ott dolgozó papok számát, mindig is fontos volt számára a közelség és az osztozás a nélkülözőkkel. Egy alkalommal így fogalmazott: mindannyian tanulhatunk a nyomornegyedek lakóitól. A kérdésre, hogy Pepe atya mit tanult tőlük, azt válaszolta: „azt, amit mindannyiunknak tanulni kell, amit ők a társadalomnak adni tudnak: vallásosságot és szolidaritást. Afavelákban nincs szükség szociológiai elemzésekre, elég az evangélium.” Elmondta: azért jött el a Meetingre, hogy megmutassa az összetartozást Bergoglio érsek és Ferenc pápa között: „a konklávé után semmit sem változott”.

Guzmán Carriquiry professzor, a Pápai Latin-Amerika Bizottság főtitkára hangsúlyozta a szoros összefüggést Ferenc pápa korábbi és jelenlegi működése között, valamint a folytonosságot a Szentatya és elődje között. Nem lehet alakjukat szembeállítani, mindketten történelmi jelentőségű, kiváló főpásztorok. A köztük lévő szeretetet – úgy tűnik – a megtapasztalt krisztusi szeretet tervezte el. A teológia nagy mestere után most egy lelkipásztori pápa vezeti az Egyházat, aki kész egy igazi evangéliumi forradalmat végrehajtani – mondta Carriquiry.

A Pápai Latin-Amerika Bizottság főtitkára beszélt a Szentatya csodás személyiségéről és újfajta hozzáállásáról a világhoz, az emberekhez. Kiemelte: Ferenc pápa stílusa szerint a misszió mindig attrakció is kell legyen, azaz érdekes s esztétikus, találkozás, amiben az igazság csodálatot ébreszt, hogy tanúságtételünk által az emberek számára vonzó legyen a hit.

Az idő természete a tudományban és az emberi tapasztalatban: „faggatni a valóságot és keresni a dolgok végső értelmét, hogy visszaadjuk az embert önmagának” – ez volt a találkozó célja. Elhangzott: „mi lett volna az univerzum közel 14 milliárd évének értelme, ha nem az, hogy az ember számára legyen legalább egy pont, egy pislákoló fény, amelyben az öntudat feldereng. Végül egy idézet Eliot-tól: „Értelem nélkül nincsen idő”.

Megjelent Don Luigi Giussani Az amerikai protestáns teológia című könyvének angol nyelvű kiadása. Ennek bemutatója kapcsán elhangzott: „az amerikai társadalom relativizmusban és Krisztus-felejtésben él. Giussani atya fő törekvése az volt, hogy mindenki megtapasztalhassa Krisztus vonzerejét az életében. Karizmája nekünk is segít, minden szociális, politikai vagy gazdasági redukálás ellen.” Don Giussani mindig azt mondta: „keressétek a szabadságot az igazságban!” Hitem támaszt nyert a Comunione e Liberazionéval és alapítójának karizmájával való találkozás által” – mondta Davison anglikán tiszteletes.

Az ima a zsidóság és a kereszténység életében című, nagysikerű esti találkozón a résztvevők lelke összeért az „idősebb testvérrel”, Alan Goshen Gottstein rabbival, amikor a 130. zsoltárt olaszul, majd a zsidó dallammal énekelve együtt imádkozták el – ismertette Varga János.

Magyar Kurír