A Rimini Meetingről jelentjük... (3)

Kitekintő – 2006. augusztus 24., csütörtök | 17:30

Eugenio Corecco luganói püspökre emlékeztek megrázó kerekasztal-beszélgetés keretében a Meeting 4. napjának délelőttjén.

 A résztvevők Ernesto Willi Volonté, a svájci főpásztor beszédeit és leveleit összefoglaló kétkötetes mű szerkesztője, Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek és Mauro Lepori ciszterci apát. A téma nem annyira egyházjogi, teológiai, főpapi munkássága volt, hanem embersége, ahogyan hivatását, a keresztény tapasztalatot, Krisztus barátságát megélte. Korát megelőző vállalkozásba kezdett, még szemináriumi elöljáróként, korszerű teológiai képzési formát kívánt létrehozni, amelyben Hans Urs von Balthasar és Ratzinger bíboros is támogatta. A két volt tanítvány Padre Mauro és Don Ernesto, valamint az egykori freiburgi professzortárs, Schönborn bíboros tanúságtételükben saját tapasztalatukról beszéltek, ugyanakkor felidézték azt a barátságot és megkülönböztetett figyelmet, amellyel az 1995-ben súlyos betegségben elhunyt püspököt II. János Pál pápa és Don Giussani kitüntette. Építő és gazdagító emlékezés volt, lelki nagysága miatt Corecco püspök úgy volt atyja övéinek, hogy még halálában is életet adott nekik, azaz segítette őket abban, hogy a végtelen Misztériumot az Egyház közösségében, véges életükben felismerjék.

* * *

Iskola: hol végezte az értelem? – ez volt a címe annak a találkozónak, amelyen tanárok, újságírók, iskolaigazgatók, és diákok beszélgettek az iskolaügy nehézségeiről. A nagy előadóterem megint nem volt elegendő, hogy befogadja az érdeklődő, főleg középiskolásokat. A végső következtetés: az iskolának olyan helynek kellene lennie, ahol az értelmet segítik abban, hogy saját kérdéseivel és az élő tapasztalattal szembesüljön és hogy közelebb jusson a Misztériumhoz. Az egyik résztvevő a mai helyzetet érzékelendő azt a példát hozta, hogy a hajó irányítását átvette a szakács, és a kapitányi hídról immár nem a célhoz vezető parancsok hangzanak, hanem a menü…

* * *

Megismerni az univerzumot: de kiért? – A tudományos párbeszéd azt emelte ki, mennyivel több ez a kérdés annál, hogy „Miért?”, így ugyanis az alanyra kérdezünk rá. Állást foglaltak a redukcionizmus és a materialista pozitivizmus ellen, amely azt gondolja, hogy a tudomány mindent meg tud magyarázni. Az univerzum megismerése az ember számára lehetséges, mert értelmével Isten jelenlétének jeleire bukkan.

Világiak vagy elvilágiasodás – az ebben a témában zajlott beszélgetés rövid foglalata: minden hívő feladata, hogy a világban élve keresse és hordozza az Isten országát, ugyanakkor nagy a elvilágiasodás veszélye, amely ki akarja zárni az egyház befolyását a közéletből. A kereszténység nem doktrina, hanem tapasztalat, amely megvilágítja az élet dolgait. Csakis a keresztények által felmutatott szabadságtól való félelem lehet a gyökere a laicizmusnak.

A Bíbor színű Oscar-díj címmel Rodriguez Maradiaga bíborosról szóló könyv bemutatóján – többek között elhangzott: a Latin Amerika hangjaként aposztrofált főpap elve: „a nevelés elsődlegesség, amely az egyetlen módja a társadalom formálásának”.

* * *

Teremtés és evolóció címmel tartott előadást Schönborn bíboros. A bécsi érsek az alapvető kérdéstől indult, van-e értelme a világnak, honnan jövünk, hová tartunk? Majd Jáki Szaniszlót is idézve a tudomány és a vallás viszonyát elemezve azt mondta: a kettő között a meghatározó kapocs éppen az értelem. Darwin és Jákob létrájáról beszélve összehasonlította a két szemléletmódot: kiemelve, hogy a darwinizmus a teremtéstörténet alternatívája akar lenni, amely elutasítja a Teremtő létét. Határozottan síkra szállt a kreacionizmus ellen, majd leszögezte: értelmetlen az lét nagy folyamatát, bezárólag az emberrel egy a puszta véletlen által irányított folyamatnak tekinteni. Kezdetben volt az Ige, és nem a véletlen – mondta szellemesen. Az ideológikus darwinizmus problémás és drámai következményeit három területen mutatta be: a gazdaság, a pedagógia és a bioetika. A nevelés témához kapcsolódva például azt mondta: „Az iskola feladata, hogy olyan személlyé alakítsa a fiatalokat, akik képesek ellenállni a nehézségeknek, nem pedig olyanokat, akik csak alkalmazkodni tudnak”. Nem szűnhetünk meg azt mondani: „Istenem, milyen nagy vagy!” –azaz megmaradni a hála és a csodálat lelkületében. Az értelem és a szeretet, amelyek formálták a világot, és fenntartják egészen a beteljesedésig. Ebben a bizonyosságban érdemes élni és meghalni – fejezte be a bécsi érsek. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy mintegy 25 éve találkoznak rendszeresen – akkor még, mint a doktorátusra készülő teológusok – Ratzinger bíborossal, és ennek a hagyománynak volt része, az idei Castel Gandolfo-i megbeszélés is XVI. Benedek pápával.

* * *

A Meeting 4. napja délutánjának témái:
Identitás és modernitás
A végtelenre nyitott értelem
A XXI. Század ipari fejlődésének modelljei
Munka a börtönben
Benedek: sok nép atyja
Növekedés, fejlődés, hozam
Az értelem és a vágyakozás
A mi kezünkkel, de a Te erőddel
Én szeretem Olaszországot, de az olaszok is szeretik?
Budapest 1956 - A forradalom
A sport formáló ereje
József titka
A hegyek dalai
11. ujj

Varga János/Magyar Kurír