Robert Bresson: A bűn angyalai

A rehabilitált nővéreknek ugyanolyan jogaik és kötelezettségeik vannak, mint a novíciáknak, illetve az örökfogadalmas apácáknak. Senki nem érezteti velük, hogy honnan jöttek, s még ha időnként vissza is esnek, elkövetve korábbi vétkeiket, akkor sem küldik el őket. Amikor a börtönből kihozott Agnes nővér megvallja, hogy ismét lopott, a szigorú, de jóságos lelkületű főtisztelendő anya csak annyit mond: „Ha harcolni fogsz a rossz szokásaid ellen, maradhatsz.” Ő fogalmazza meg azt is: „Isten bocsánatát mi nem adhatjuk, de a viselkedéstek elhiteti velünk, hogy birtokoljátok azt. Ami minket illet, azt önként adjuk.” Az ima és a munka, az Istenbe és egymásba vetett bizalom az, ami meghatározza ennek a kolostori közösségnek a mindennapjait.

A történet két központi alakja Anne-Marie és Thérése, egymástól homlokegyenest eltérő személyiségek, és a közeg is teljesen más, ahonnan érkeztek. Anne-Marie előkelő, úri családból származik, szereti a luxust, a tisztaságot, nehezére esik mindent hátrahagyni, de megteszi, mert hisz abban, hogy Istentől kapott küldetése megmenteni a kárhozattól a legbűnösebb lelket. Amikor jó szándékú, de a katolikus vallást csupán külsőleg követő, és a lánya mély hitéből semmit sem értő édesanyja figyelmezteti: „Istennek szenteld magad, ne a bűnözőknek”, Anne-Marie visszakérdez: „Mi a különbség?”

Thérése a társadalom perifériájáról érkezett, bűnöző szeretője miatt került börtönbe: a férfi lopott, de helyette Thérése bűnhődött. Két évre ítélték, ártatlanul, s a vele történt igazságtalanságot képtelen feldolgozni, mindenkit gyűlöl, nem bízik senkiben. Az egész világot ellenségének tekinti. A Krisztus szeretetében élő Anne-Marie próbálja vele megértetni, hogy fájdalmára egyetlen orvosság van, „a megbocsátás.” Thérése lelkét azonban teljesen betölti a bosszúvágy, s vallja: „A bűnös meg tud bocsátani, az ártatlan bosszút áll.”

A börtönből szabaduló Thérése először nem fogadja el a főtisztelendő anya és Anne-Marie ajánlatát, hogy vonuljon be a kolostorba. Revolvert vásárol és végrehajtja bosszútervét, megöli egykori szeretőjét. Thérése teljesen egyedül marad, nincs hová mennie, s ekkor jelentkezik a dominikánusok közösségéhez, nem hivatástudatból, hanem kizárólag azért, hogy elrejtőzve a világ szeme elől, megmeneküljön a felelősségre vonástól. A történetnek különleges feszültséget ad az, hogy Thérése titkolja gyilkos tettét, becsapja tehát a főtisztelendő anyát és Anne-Marie-t – aki előtt egyetlen cél lebeg, megmenteni védencét a kárhozattól –, súlyosan visszaél a bizalmukkal, semmiféle bűntudatot nem érez.

Anne-Marie szeretete igazi krisztusi szeretet, nem támaszt semmiféle követelményt Thérése-zel szemben, tűri a ridegségét, leplezetlen ellenszenvét. Az igazi boldogsághoz – Isten és az emberek szeretete – akarja elvezetni Thérése-t, akinek a szemében azonban nincs öröm. Anne-Marie számára egyedül Isten akarata számít, jelmondatául Sienai Szent Katalin intelmét választja: „Isten igéjét ha hallgatod, egy másik világba lépsz. Más szavakra ne figyelj, azok csupán visszhangok.” Anne-Marie Jézus szavait tartja szem előtt – „A bűnösökért jöttem, nem az igazakért… A betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek” (Mt 9,12-13). Számára teljesen egyértelmű, hogy a rengeteg szenvedésen keresztülment és ettől lelkében megkövesedett Thérése mindnyájuk közül a legnyomorultabb, ezért különösen nagy szüksége van az irgalomra.

Anne-Marie próbálkozásai sokáig kudarcba fulladnak, az ő határtalan szeretete nem indítja meg Thérése-t, akiben csak a harag növekszik jótevője iránt. Anne-Marie jézusi lelkülettel, csodálatos türelemmel viseli Thérése többszöri elutasítását. A helyzet véglegesen reménytelennek látszik, de ekkor igazolódik annak igazsága, hogy amikor a rossz eluralkodik, megérkezik a kegyelem. Anne-Marie a halálos ágyán képtelen elmondani szerzetesi fogadalomtételét, a gyilkos tette miatt még bűnbánatot nem gyakorló Thérése-t kéri meg erre, s a főtisztelendő anya – annak ellenére, hogy ő már ekkor a rendőröktől megtudta, hogy Thérése embert ölt – engedélyt ad erre. A kegyelemnek és az irgalomnak ez a minden képzeletet felülmúló megnyilatkozása az, ami átformálja Thérése egész személyiségét. Lelkéből kiűzetik a gyűlölet, s beköltözik a szeretet. Anne-Marie földi halála áldozat, s ennek révén jut el Thérése a lelki megtisztulásig. Levetve magáról minden büszkeségét, megrögzött konokságát, megcsókolja a halott Anne-Marie lábát, s elindul a gyászoló, térden imádkozó nővérek sorfala között, hogy feladja magát az érte érkező rendőröknek. Mindig komor, haragtól eltorzult arca teljes szépségében ragyog, tekintetéből öröm és szeretet sugárzik.

Robert Bresson filmje annak példázata, hogy nincs elveszett lélek, mert Isten irgalma a legreménytelenebb helyzetekben, a legváratlanabb pillanatokban is elérheti az embert, betöltve szeretettel a lelket, igazolva így annak igazságát, hogy ami embernél lehetetlen, az Istennél lehetséges.

A film francia nyelven angol felirattal itt tekinthető meg.

A bűn angyalai (Francia film, 95 perc, 1943.)

Rendező: Robert Bresson

Forgatókönyvíró: Robert Bresson, Raymond Leopold Bruckerger, Jean Giradoux

Főbb szereplők:
Anne-Marie: Renée Faure
Thérése: Jany Halt
Főtisztelendő anya: Paula Dehelly
Agnes: Silvia Monfort

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Magyar Kurír