Rövid nappalok – 2005. december 4.

Sokféle szertartással beszél az Egyház erről a várakozásról. Az adventi koszorún hétről hétre növekszik a világító gyertyák száma. A hajnali szentmisék áldozatos látogatása is alakítja az embert.

Az ember kívánja fényt, és megszenvedi hiányát, igyekszik pótolni. A legdurvább büntetések egyike, ha valakit sötétzárkába zárnak.

Krisztus nélkül sötétségben élünk, de legalábbis félhomályban. Botorkálásra kényszerülünk. Minden megvan, de nem látunk tisztán, nem látjuk a dolgok közötti összefüggéseket, mert nincs elég szellemi fényünk. Értelmünk fényére a hit ráerősít. Már a Krisztust nem ismerő vallások fénye is, de leginkább Krisztus fénye.

Sánta János