Roger testvér beszéde december 30-án, a Szent István-bazilikában tartott szentmisén

A bizalom zarándokútját járjuk a Földön, és a békét keressük Három századdal Krisztus halála után egy észak-afrikai keresztény, Szent Ágoston ezeket a szavakat írta: "Szeress és mondd el az életeddel!" Mennyire alapvető igazság, hogy a szív áttetsző tisztaságában megvalósuló szeretet a béke útját készíti elő! "Szeress, az életeddel szeress!" A szeretet kifejezései közül az egyik legtisztább valóság a megbocsátás. Igen, az Evangéliumban a megbocsátás érint meg minket a leginkább: a megbocsátás, amellyel Isten megajándékoz minket és amellyel mi megajándékozunk másokat. Szeretete és megbocsátása által Isten begyógyítja szívünk sebeit, amelyeket néha már gyerekkorunk óta hordozunk. A megbocsátás mindannyiunk szívét megváltoztathatja. Amikor megbocsátunk, eltávolodik tőlünk az ítélkezés lelkülete, és helyére lép a végtelen jóság. Ekkor már a másik embert szeretnénk megérteni, és nem az a fontos, hogy minket megértsenek. Lassan a megbocsátás csodája átalakítja életünket. Igen, sose felejtsük el: a megbocsátás új életre kelti szívünket. Ezt egy példával szeretném alátámasztani: Taizében gyakran jönnek velünk gyerekek a templomba imádkozni. Egy napon egy 9 éves kisfiú azt mondta nekem: "Édesapám elhagyott minket. Soha nem találkozunk, de én még mindig szeretem, és esténként imádkozni szoktam érte." Õt hallgatva azt gondoltam magamban: ez a gyermek az evangéliumi megbocsátás tiszta világosságát ragyogja felénk. "Szeress, az életeddel szeress!" Igen, minden életkorban: a gyerekkorban, a felnőttkorban, az öregkorban próbáljunk meg szeretni, és ezt mondjuk el egészen egyszerű, egészen alázatos életünkkel. És lassan megértjük, hogy a szeretet és a megbocsátás által boldoggá tesszük a körülöttünk élőket, és a békét készítjük elő a világban. A békét, amelyre annyira nagy szüksége van az emberiségnek. MK