Római egyetemistáknak misézett a szentatya

Hazai – 2004. december 23., csütörtök | 10:09

Csakis Jézusban tárul fel az ember, önmagunk igazsága Vatikán: December 15-én, kedden este fél hatkor a vatikáni Szent Péter-bazilikában egyetemistáknak mutatott be szentmisét II. János Pál pápa. Két órával a szertartás előtt a fiatalok a Vatikán szomszédságában lévő Augustinianum, vagyis a római Patrisztikai Egyetem épületéből ünnepélyes körmenetben vitték át a „Sedes Sapientiae”, vagyis Mária, a „Bölcsesség Széke” ikonját a Szent Péter-bazilikába. Mialatt a kegykép az oltárhoz érkezett, az egybegyűltek – a 350 fős Római egyetemközi kórus vezetésével – a közismert „Salve Regina” kezdetű Mária-antifónát énekelték. A szentmise kezdetén, miközben a pápa és a koncelebránsok az oltárhoz vonultak, bevonulási énekként a hívek a következő antifónát énekelték: „Krisztus tegnap, ma és mindig, Krisztus ugyanaz mindörökké!” A szentmisén a római egyetemisták és lelkipásztoraik mellett más európai városok diák-küldöttségei és egyetemi lelkészei is megjelentek, őket külön üdvözölte a szentatya. Ekkor mondott köszönetet Lorenzo Ornaghi professzornak, a Katolikus Egyetem rektorának és Caterina Laurieri egyetemista diáklánynak is, akik az egybegyűltek nevében a szentmise elején áldott karácsonyt kívántak a pápának. Homíliájában a szentatya a 33. zsoltár egyik verséhez fűzte gondolatait: „Jöjj, Uram, a föld vár téged!” Advent idején különösen is időszerű ez a fohász, amikor az egyetemisták – mint minden évben – megosztják Péter utódával az Úr jövetelének várását. Köszönöm, hogy „hajnalt váró őrként” virrasztani akartok, s készek vagytok az Úr befogadására, amikor elérkezik – mondta a pápa. Emlékeztetett rá: most, az Eucharisztia Évében már a következő ifjúsági világtalálkozóra készülünk, amelynek témája: „Az Oltáriszentség, mint az ember igazsága”. Az Eucharisztia előtt kell igazolnunk hitünk, reményünk és szeretetünk igazságát. Amikor Jézus ezt mondja: „Én vagyok az égből alászállott élő kenyér” (Jn 6,51), ezzel együtt lelkünkben is felhangzik a kérdés: „Hiszed-e valóban, hogy én vagyok?” Ennek fényében kell mindennapi életünk értelmét keresnünk. Ebben a kenyérben a szeretet és a megváltás van jelen, Jézus életáldozata. Szinte önkéntelenül is megszületik így bennünk egy újabb kérdés: „És az én testem, vagyis az én emberségem, létem, valakiért van? Életem telve van-e Isten és a felebarát szeretetével? Vagy esetleg az önzés nyomasztó körébe zárul?” Ti, kedves egyetemisták, folytonosan az igazságot keresitek – folytatta a szentatya. Ám kizárólag az általatok tanult tudományok eszközeivel ez nem elérhető – csakis Jézusban tárul fel az ember, önmagunk igazsága. Õ pedig az Oltáriszentségben találkozik velünk. Szemeiben annak a szépségnek és jóságnak visszfényét fedezhetitek fel, amelyet ő árasztott szíveitekbe a Szentlélek adománya által. Szeretetének ez a titokzatos visszfénye vezessen benneteket utjaitokon! A pápa így zárta szentbeszédét: „Íme az én jókívánságom számotokra, Karácsonyhoz közeledve: Isten Fia, aki emberré lett, adja meg nektek a bátorságot, hogy önmagatok igazságát az Õ végtelen szeretetének fényében keressétek! Közel van már Megváltónk: siessetek eléje! A szentmise az áldozati résszel folytatódott, amelyet Camillo Ruini bíboros, a pápa aranymisés római helynöke mutatott be, számos püspök és pap, egyetemi lelkész koncelebrálásával. A szentmise végén került sor a „Bölcsesség Széke” ikon ünnepélyes átadására. A kegyképet először a 2000-es Szentév során, az egyetemisták jubileuma alkalmából adta át a Pápa a Szent Péter téren a görög diákok küldöttségének – ekkor indult meg az ikon zarándokútja. A következő évben Oroszországba, majd Spanyolországba és Ukrajnába, Peruba, Chilébe, Ecuadorba és Szlovákiába, végezetül Olaszországba, Írországba és Nagy-Britanniába látogatott el az Istenanya képe. A mostani szentmise keretében az angol küldöttség a lengyel egyetemistáknak adta át az ikont. VR/MK