A Római Kúria dolgozóival találkozott a pápa

XVI. Benedek beszédében felidézte az eseményekben gazdag 2009-es év főbb állomásait. Utalt rá, hogy lezárult a Szent Pál-év, amelynek során a Népek Apostolának kimagasló alakjára emlékeztünk. A jubileumi év lezárása után megkezdődött a papságnak szentelt év, amelyben az alázatos arsi plébános felé fordulunk. A francia pap, a gyóntatók védőszentje egész életében kis falujában maradt, mégis sokak számára láthatóvá tette a világban Isten jóságát. Mind Szent Pál, mind Vianney Szent János alakjában nyilvánvalóvá válik a papi szolgálat jelentősége – mondta beszédében a pápa. Isten nagy dolgokat művelhet egy emberek számára látszólag kis szolgálat révén is, belülről tisztítja meg és újítja meg a világot.

Az egyház és személyesen a pápa számára az esztendő nagyrészt Afrika jegyében telt el. A Szentatya visszaemlékezett Kamerunban és Angolában tett apostoli látogatására, amelynek során megtapasztalhatta, hogy Péter utódját milyen nagy szeretettel fogadták a földrész lakói. A pápa Afrikában nyújtotta át püspöktestvéreinek a földrésszel foglalkozó szinódus munkadokumentumát.

Az afrikai látogatás alkalmával nyilvánvalóvá vált a pápai primátus teológiai és lelkipásztori ereje. A pápai primátus ugyanis Isten családja egységének gyújtópontja. Õsszel, az Afrikával foglalkozó második különleges püspöki szinóduson, amelyet a Vatikánban tartottak, még erősebben felszínre került a kollegialitás jelentősége, azaz a püspökök egysége, akik szolgálatuk révén belépnek az apostolutódok közösségébe. Mindnyájan annyiban püspökök, vagyis annyiban az Apostolok utódai, amennyiben részesei azok közösségének, akiknek személyében folytatódik a Collegium Apostolorum, egységben Péterrel és Utódával – hangsúlyozta a Római Kúriához intézett beszédében XVI. Benedek pápa.

A püspöki szinódus a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke témájával foglalkozott. A konkrét kérdés a következő: hogyan lehetünk realisták, anélkül, hogy politikai feladatokat vállalnánk? A pápa kiemelte: a szinóduson azt a kérdést vitatták meg, hogyan lehet helyesen gyakorolni és értelmezni a pozitív laicitást. A szinódusi atyák leszögezték: az afrikai földrész békéjét csak úgy lehet elérni, ha bármiféle politikát megelőzően az emberek kiengesztelődnek Istennel. Krisztushoz hasonlóan mindenkinek saját magának kell megtennie az első lépést: felkínálva testvérünknek a kiengesztelődést, vállalni kell azt a szenvedést, amely a saját igazunkról való lemondással jár. Ismét meg kell tanulnunk azt a képességet, hogy felismerjük vétkünket. Le kell számolnunk az illúzióval, hogy ártatlanok vagyunk, s meg kell tanulnunk a bűnbánat képességét. Fel kell ismét fedeznünk a bűnbánat és a kiengesztelődés szentségét – fejtette ki Benedek pápa.

A pápa felidézte Jordániában és a Szentföldön tett apostoli látogatását, megemlékezve a palesztin nép szenvedéseiről és reményeiről. Jeruzsálemben a holokausztot idéző Jad Vasem emlékhelyen tett látogatása az emberi bűn kegyetlenségével való megrázó találkozást jelentette a Szentatya számára. Egy gyűlölettől elvakult ideológia minden ok nélkül emberek millióit küldte a halálba, és ezzel ki akarta űzni a világból Istent is. Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint Jézus Krisztus Istenét. Ez az emlékhely mindenekelőtt a gyűlölet ellen szól, felhívás a megtisztulásra, a megbocsátásra és a szeretetre.

A pápa ezután felelevenítette azokat a látogatásait, amelyek Jézus életének, halálának és feltámadásának helyeire vezették el. Olyan valóságos történetről van szó, amelynek nyomai kézzelfoghatók. A hitnek ez a realizmusa különösen jó hatást gyakorol jelenünk zűrzavaros napjaira. Isten valóban megmutatta önmagát a történelemben. Jézus Krisztusban valóban emberré lett. Isten él és kapcsolatban van velünk. Minden nagysága ellenére közel van hozzánk, a velünk-való-Isten ő, aki szüntelenül hív minket: engesztelődjetek ki velem és egymás között! Személyes és közösségi életünkbe mindig a kiengesztelődés feladatát állítja – húzta alá a pápa.

A Cseh Köztársaságban tett látogatásáról szólva megemlítette, hogy az országban széles körben elterjedt az ateizmus és az agnoszticizmus. Kettős felhívással fordult a lakossághoz: a nemhívőkhöz, hogy ne szorítsák háttérbe Isten létének kérdését, a hívők pedig ismét kezdjenek párbeszédet a távolállókkal. Jézus idejében a jeruzsálemi Templom előcsarnoka, a „pogányok udvara” volt, ahová mindenki bemehetett imádkozni, akár az ismeretlen Istenhez is. Az egyháznak ma is meg kell nyitnia a „pogányok udvarát”, ahol az emberek Istenhez kapcsolódhatnak, anélkül, hogy ismernék Õt. A vallásokkal folytatott párbeszéddel együtt dialógust kell folytatni azokkal is, akiktől idegen a vallás, akik keresik, bár még nem ismerik Istent.

XVI. Benedek pápa végül a papság évére való tekintettel hangsúlyozta: a papoknak mindenki szolgálatára kell állniuk. Paptestvéreihez a következő karácsonyi jókívánsággal fordult: „Legyünk egyre inkább Krisztus, tehát Isten barátai. Így válhatunk a föld sójává és a világ világosságává. Szent Karácsonyt és boldog újévet kívánok!”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír