Saját életüknél magasabbra emelték tekintetüket

A várbeli megemlékezést megelőzően a Dunán az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred hajóiról díszsortűzzel tisztelegtek a nándorfehérvári védők emléke előtt: a tűzoltóhajó a lövések befejeztéig nemzetiszín dísz-vízsugarat bocsátott ki. Az Akadémia előtti kikötőből díszmenet indult gyermekek részvételével: az ünneplők és a diákcsoportok a Honvéd Díszzászlóalj vezetésével, korhű ruhákba öltözött hagyományőrzőkkel együtt vonultak a Lánchídon keresztül a budai Várba, Hunyadi János szobrához, ahol a történelmi zászlók bevonulását és a déli harangszót követően katonai tiszteletadás keretében tartott megemlékezésen mondott beszédet Hende Csaba honvédelmi miniszter.

A tárcavezető beszédében felidézte az 556 évvel ezelőtt történteket, azt a győzelmet, amelyet hazánk egy agresszíven terjeszkedő világbirodalom felett aratott. Hunyadi és szövetségesei felismerték, hogy csak úgy győzhetnek, ha a nemzet át tudja lépni saját árnyékát, és összefog a veszedelemben a megmaradásért. A magyarok végsőkig elszánták magukat a harcra, s nagyszerű katonák lévén, a harc minden elemében felülmúlták a törököket. Nándorfehérvár hősei „saját életüknél magasabbra emelték tekintetüket, és képesek voltak kockára tenni életüket mindazért, amit fontosnak gondoltak” – emelte ki a miniszter.

A rendezvényen jelen volt az ország több pontjáról érkezett, csaknem háromszáz diák is: a nándorfehérvári diadal emlékére négynapos kiránduláson vettek részt, melynek során ellátogattak a magyar történelem meghatározó eseményeinek színhelyére, a történelmi ostrom mementójához, a nándorfehérvári várhoz.

A XV. századi török–magyar összecsapások egyik legjelentősebb eseménye volt a Magyar Királyság kulcsának számító Nándorfehérvár ostroma 1456-ban. A közel három hétig tartó küzdelem során a Hunyadi János és Kapisztrán János vezette keresztény hadak sikeresen védték a várat a mintegy tízszeres túlerőben lévő török sereggel szemben. Az ostrom alatt, a minden képzeletet felülmúló pokoli harc során a küzdelem falszakaszról falszakaszra, kapuról kapura folyt, miközben Európa népei együttesen kulcsolták össze kezüket és imádkoztak a távoli Nándorfehérvár védőiért, akik július 22-én végleg megfutamították az ellenséget. Ugyanezen a napon, miután a török sereg maradékai elvonultak a falak alól, a hős védők emlékére délben megszólaltak az imádságra hívó harangok. A harangszó a magyarok számára pedig azt jelenti, hogy mindig van remény. A diadal az akkori világ egyik legjelentősebb katonai eseményének számított, hiszen 70 évre megállította a török terjeszkedést Európában – hangzott el megemlékezésen.

Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke az ünnepségen mondott imájában e szavakkal méltatta a magyar nemzet eme fényes diadalát és hőseit: „Hunyadi János és Kapisztrán Szent János Nándorfehérvár kiemelkedő hősei, koruknak kimagasló egyéniségei tudtak lenni… Isten a történelem során mindig értésünkre adta, hogy minden nemzedék életében kell lennie egy közös célnak, egy szent akaratnak, amely az embereket összefogja, amelyre illő öntudattal büszkék lehetünk, és amelyet az unokák is megmutathatnak unokáiknak. A nándorfehérvári győzelem kivívása pedig ezt az összetartozást szimbolizálja.”

A megemlékezés zárásaként a jelenlévők koszorúzással és néma főhajtással emlékeztek meg a nándorfehérvári hősökről.

Katolikus Tábori Püspökség/Magyar Kurír