A sajtó az ügynökkérdésről

Újabb, ezúttal a kommunista diktatúra Belügyminisztériuma III/III-as csoportfőnökségének központi állományában dolgozó tisztek és főtisztek nevét tartalmazó lista jelent meg a HVG internetes oldalán. A felsorolt személyek szervezeték a hálózatot, gyűjtötték és értékelték a hálózaton kívüli információkat, összehangolták az állambiztonsági rendszer szereplőit, teljesítve ezzel a rezsim vezetőinek megrendeléseit. A Magyar Nemzetben (Minden napra… Hálózati… 1.,3.o.) Csintalan Sándor volt szocialista honatya elmondta: hálózati háború kezdődött, a napról napra kiszivárgó névsorok mögött pedig a családilag jól értesült Gyurcsány Ferenc és a közelgő választások állhatnak. Ha valaki, akkor a miniszterelnök – anyósa és annak testvére révén – fehér asztalnál értesülhetett az összes lényeges kérdésről. Csintalan szerint az ügy hátterében egyházellenes, demoralizáló törekvések állnak, melyektől jól belátható politikai erők remélnek választási előnyöket. 
 
A Népszavában (7. o.) Mészáros Tamás Testben és lélekben címmel nem ért egyet Veres András püspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárával, hogy az egész ügynöközés nem más, mint egyházellenes támadás. A cikkíró leszögezi: az egyházak kénytelenek tudomásul venni, hogy a nyilvánosság „alighanem érzékenyebb a papi besúgásra, mint más hivatások képviselőinek hasonló tevékenységére. Ez éppen a papi elkötelezettség tiszteletéből, mondhatni respektusából fakad. Még egy ateista is jobban megütközik a lélek pásztorának ilyetén gyengeségén, mondhatni behódolásán, mint bárki másén, hiszen átérzi, miféle bizalommal, milyen, a hitben gyökerező odaadással élt vissza az olyan ember, akinek hatalmát az Úr szentesíti. A társadalom vallásos tagjai pedig különös megcsalatásként élik át, hogy egyházuk nem megvédte, hanem olykor éppenséggel kiszolgáltatta őket. Ezért az egyházak eminens érdeke, hogy az óhatatlanul rájuk háruló kollektív felelősség helyébe a vétkes papok konkrét felelősségét állítsa. Most már csak így, az egyéni történetek feltárásán keresztül tudná menteni az intézményt. Ehelyett a katolikusok az egyházakat ért támadásról szónokolnak. Meg arról, hogy többezer éves történetük során átéltek már súlyosabb megpróbáltatásokat is, és túlélték. Ami persze igaz. Csak éppen ezúttal rossz hivatkozás. Mert a hívők – igen, mindenekelőtt ők – ebben a kataklizmában nem az egyházuk sérelmét élik meg, hanem a saját elárultatásukat, amit nekik kellett túlélniük. Testben és lélekben.” 
 
A Magyar Nemzetben (7. o.) Svindler listája címmel Ugró Miklós Gyurcsány Ferencet idézi, aki az átvilágítás kapcsán az egyházakra utalva azt mondta: „Senkivel sem lehet kivételt tenni.” A cikkíró megállapítja: „A baloldal megkülönböztetett figyelmet szentel a hazai felekezeteknek, azt a hamis látszatot keltve, mintha az ügynökkérdés elsősorban egyházi ügy volna. Nem vitatható, hogy némely püspök, pap, lelkész gyakran átlépte az ateista hatalommal való békés egymás mellett élés ésszerű határait, s méltatlan túlbuzgóságról tett tanúbizonyságot. De ez mit sem változtat azon, hogy az egyházak a magyar társadalom nagyobbik részével együtt nem a haszonélvezői, hanem az elszenvedői voltak a kommunista diktatúrának. Ahogy a mostani ’múlt feltárás’ során is ki vannak téve az ilyen ’Szakértő 90’-féle provokációknak, ’nem teljesen légből kapott’ lejáratási akcióknak, a politikai méregkeverők manipulációinak. Múltfeltárás ide, a Kádár-rendszerrel való leszámolás oda, a hazai baloldal makacsul ragaszkodik egyház és vallásgyűlölő hagyományaihoz.”

Magyar Kurír