Sajtószemle 2002. január 26. és 29. között

Külföldi hírek

A Népszabadságban (január 29., 6.o.) Szalai Zoltán Lengyelország: az egyházi kampány csődje című összeállításában arra hívja fel a figyelmet, hogy a mélyen katolikus Lengyelországban a tavalyi választások előtt a püspökök azt sugallták, hogy mely pártokra ne szavazzanak a hívek, ám mégis az egykori kommunista párt utódja, a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) szerezte meg a győzelmet. A cikkíró kiemeli, hogy a lengyel baloldal az elmúlt évtizedben hozzászokott ahhoz, hogy az egyház nyíltan vagy burkoltan ellene kampányol. „Mivel ez ellen tenni úgysem tudnak, így néhány – inkább kötelezőnek számító rosszalló megjegyzésen kívül – nemigen foglalkoztak a dologgal. Számításuk bevált, a lengyel polgárok többsége tavaly sem úgy szavazott, ahogy azt a bíborosok szerették volna."

Hazai hírek

A Népszabadságban (január 26., 10.o.) Tengerlaki Krisztián A katolikusok nem hagyják magukat! címmel bírálja a magyar katolikus egyház „Jót tenni jó" feliratú plakátját. A cikkíró leszögezi: „… a szőke fonatos, északi típusú kislány akkora közhely, hogy már nem is számíthat feltétlenül a befogadók rokonszenvére." Tengerlaki emlékeztet rá: Mrozeknek van egy novellája, amelyben egy ember elutazik egy vidéki pályaudvarra, bemegy a mellékhelyiségbe és fölírja a falra: „A katolikusok nem hagyják magukat", majd fölugrik a visszafelé menő vonatra, és közben úgy érzi, jól megadta a rendszernek. A szerző rámutat: „Azóta változtak az idők, változtak a rendszerek is, csak a katolikusok maradtak tétovák. Mert arról nem lehet vitatkozni, hogy egy egyháznak szüksége van-e honlapra, pr-ra, plakátokra. De az biztos, hogy senkinek nincs szüksége rossz plakátokra. Ha egyszer a döntés az, hogy igen, használni fogják a csúf világ eszközeit, és a tét minimálisan is a hagyomány (arról most nem is beszélve, ha a tét a lelkek megmentése), akkor mindent bele."

A Magyar Hírlap (január 30., 2.o.) Nem a vallás dönti el, hová tesszük a keresztet címmel készített összeállítást arról, hogy „több konzervatív civil szervezet felháborodottan utasította vissza Horn Gyula volt kormányfő provokatív kijelentését, miszerint a katolikus klérus a szószékről kampányol a jelenlegi kormánypártok mellett. Bár hivatalosan a katolikus püspöki kar nem reagált, a gyakorlat azt mutatja, a klérus elkötelezte magát a jobboldalnak. Miközben az egyházak és a pártok között folyik a szeret nem szeret játék, az MTA legfrissebb felmérése szerint a politikai szimpátia kialakulásában nem feltétlenül a vallásosság játszik szerepet. Sőt, a jelenlegi kampányban ennek várhatóan kisebb lesz a jelentősége, mint az elmúlt tizenkét évben bármikor." A lapban Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök elmondta: a papoknak kötelességük, hogy eligazítsák híveiket, mind az örök élet, mind a világ dolgaiban. A papok csak fölvilágosítanak, utána a többi már mindenkinek a saját lelkiismeretén múlik. Ha egy pap kimondja egy párt nevét, legyen az a legkedvesebb párt az ő szemében, akkor vét az ellen, amit az egyház kíván. Ezzel megosztást hoz, hiszen minden egyes pártban lehetnek hívő emberek. A főpásztor azt is kijelentette: „Ha a liberalizmusra mint filozófiai irányra jobb szót ki tud valaki találni, akkor mondja meg, és azt fogjuk használni. De ha valaki felvállalja ezt az irányt és azt mondja: én csak így akarok kormányozni, csak így akarok gondolkozni, akkor az vessen magára." Az MH két fotót is közöl Orbán Viktor miniszterelnökről, az egyiken a Fidesz 1992-es, pécsi kongresszusán látható, Otto von Lambsdorff német liberális politikus társaságában. A másikon egy 2001-es istentiszteleten örökítették meg a kormányfőt és feleségét. Mindkét képhez egy-egy Orbán-idézetet is közöl az újság. A Fidesz 1992-es kongresszusán elhangzott beszédéből azt a részt idézi, amelyben a politikus arról beszélt, hogy az MDF ölelése halálos is lehet az egyházakra. 2001-es megnyilatkozásából pedig: „Készítsünk közösen egy menetrendet arról, hogy amennyiben a Gondviselés segítségével a következő négy évet is polgári kormányzás alatt élhetjük végig, akkor milyen lépésekkel tudjuk bevezetni a közoktatásban a választható, de kötelező hitoktatást és etikaoktatást."

Szintén a Magyar Hírlapban (január 30., 11.o.) Várfalvi Attila A hit védelmében címmel azt állítja, hogy a jelenlegi hatalom a keresztény nemzeti állam létrehozására, illetve restaurálására törekszik, elvárja, hogy az emberek vallásosak legyenek, vagy legalábbis valamelyik történelmi egyházhoz tartozzanak. A kormánypártok ezt fortélyosan, burkoltan sugallják, a MIÉP viszont nyíltan is kimondja ezeket az elvárásokat. Várfalvi tiltakozik az ellen, hogy „valaki, bárki az állam ruháját hordva, az állam nevében, vagy csak ráutaló módon, az állam képviseletében kinyilatkoztassa, vagy akár csak azt sugallja nekem, hogy hogyan, s miben higgyek… Ha a társadalom egyszer is megengedi, hogy az állam beleszóljon hitbéli és világnézeti kérdésekbe, akkor többé nem lesz megállás, és szépen fokozatosan visszajutunk a sötét középkorba."

A Magyar Nemzetben (január 29., 6.o.) Varga László Kísért a múlt címmel bírálja Horn Gyula volt miniszterelnök egyházellenes kijelentéseit. A cikkíró szerint az MSZP politikusának tevékenysége „szellemi terrorizmus, ami azt jelenti, hogy valaki nemes eszméket, annak tanítóit, történelmi intézményeket támad. Elképesztő, hogy a rendszerváltozás után tíz évvel még akad valaki a magyar Országgyűlésben, aki ahelyett, hogy bocsánatot kérne azokért a szörnyűségekért, amelyeket a Magyar Szocialista Párt jogelődje, a Magyar Kommunista Párt a történelmi egyházak, azok vezetői, papjai, hívei ellen elkövetett, tovább folytatja alaptalan támadásait, lényegében az eszmeirtást, a szellemi terrorizmust. Ugyancsak meglepő a Magyar Szocialista Párt és miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter hallgatása, illetve értéktelen dadogása. Mind a miniszterelnök-jelölt, mind az MSZP az utóbbi hónapokban a kormány minden intézkedésére rácsap, szétszedi és igyekszik rossznak minősíteni. Horn Gyula megbotránkoztató nyilatkozata után azonban késik az érdemi válasz… Hol a párt elnökségének nyilatkozata? A hallgatás Horn nyilatkozatának elfogadását jelenti, ami azt is jelzi, hogy a párt vezetőségének többsége a múltat és nem a jelent képviseli. Úgy néz ki, hogy Horn Gyulánál is érvényes az a megállapításom, hogy amit 10 és 15 éves korban családban, környezetben magunkba szívunk, azt sírba visszük." A Fidesz képviselője szerint amit Horn Gyula az egyházról mondott, azt józanul magyar ember nem mondhatta, ezért illene bocsánatot kérnie, és ahhoz az MSZP-nek és Medgyessy Péternek is csatlakoznia.

Szintén a Magyar Nemzetben (január 29., 6.o.) P. Gaál Jenő Tisztelt Medgyessy Úr! címmel intézett nyílt levelet az MSZP kormányfő-jelöltjéhez, válaszul annak ismert, egyházakhoz intézett, karácsonyi körlevelére. A Kőszegi Isteni Ige Társaság tagja szerint ilyen jó védőiratot a vallás mellett egyszer sem olvasott az elmúlt évtizedekben. Nem tartaná rendkívülinek, ha az MSZP miniszterelnök-jelöltje elmenne a bíboroshoz, vagy valamelyik püspökhöz, és feloldozást kérne tőlük, mint egykoron IV. Henrik német-római császár tette ezt, Canossába zarándokolva VII. Gergelyhez. P. Gaál leszögezi: Medgyessy Péter levele jobban bizonyítja a kereszténység erejét, mint a legjobb hitvédő szónoklat, hiszen „Akiket a párt népbutítóknak, osztályidegennek, a nép ellenségeinek, a szegények kiszipolyozóinak hirdetett, most tőlük alázattal kéri az együttműködést." A szerző nem félte a vallást az üldözés idején, de aggódik azon pártokért és jövőjükért, amelyek Isten nélküli társadalmat szeretnének kialakítani. „A tapasztalat bizonyítja, ha valaki a Földön mennyországot akar építeni, az eredmény legtöbbször a pokol, tele hemzsegő ördöggel." P. Gaál éppen ezért meghívja Medgyessy Pétert, hogy menjen el azokra a tanfolyamaikra, amelyeket a kereszténység alapelveiről tartanak. „Utána együtt tudnánk dolgozni."

A Népszabadságban (január 30., 10.o.) Fazekas Csaba A szocialisták és az egyházak címmel arra figyelmezteti Medgyessy Pétert és az MSZP-t, hogy kormányra kerülésük esetén a szocialistáknak nem szabad a jelenlegi kormánypártokhoz hasonló egyházpolitikát folytatniuk, e téren gyökeres változásra van szükség.

A Népszabadságban (január 26., 21.o.) Valaczkay Gabriella Kápolna Kádár egykori ebédlőjében - A Labanc úti helyett Dobogókőn kapott ingatlant a jezsuita Manréza című, ironikus hangvételű cikkében mutatja be a Manréza Lelkigyakorlatos Házat, amely Kádár János egykori villájában kapott helyet. A cikkíró szerint a ház és a Konferenciaközpont jezsuita vezetője, Sajgó Szabolcs, amikor a szertartás végén kibújt hímzett, fehér miseruhájából, leginkább egy konszolidált üzletemberre emlékeztetett, "vagy diplomatára, gondosan nyírt, őszes szakállával, keményített nyakú ingben, ötven-egynéhány évesen." Valaczkay szerint "a jezsuiták vallási központja első pillantásra olyan, mint egy szálloda: recepcióval, presszóval, biliárdasztallal. Persze innen nem látni a Bibliákat az éjjeliszekrényeken, meg a feszületeket a szobák falán. Mindenesetre a földszinti helyiségek azt sugallják, hogy ez itt üzleti vállalkozás. A szerzetesvezető elmondja, hogy a nagyteremben menedzserkurzusokat és konferenciákat, az étteremben állófogadásokat és esküvőket is tartanak. A ház adottságai ráébresztették, nem feltétlenül kell külső segítséget kérnie a lelki központ működtetéséhez. A régi, egyházi birtokok mintájára önfenntartóvá tette az ingatlant nem vallási jellegű rendezvények befogadásával. A lelkigyakorlatra érkezők persze sokkal kevesebbet fizetnek. Most is vannak itt úgy hatvanan."

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) a jobboldali erőket, vagyis a jelenlegi kormánykoalíciót kívánja támogatni – mondta Osztie Zoltán plébános, teológus, a civil szervezet elnökválasztó közgyűlésén, ahol – egyetlen jelöltként – újra elnökké választották. Mandátuma öt évre szól – számolt be a Magyar Nemzet (Továbbra is Osztie Zoltán… január 28., 2.o.).

Magyar Kurír