Salkaházi Sárára emlékeztek mártírhalálának évfordulóján

1944. december 27-én a nyilasok körülzártak a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat – mezítelenre vetkőztetve – a jeges Dunába lőtték. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata betejesedett.
A 2008-ban állított emléktáblánál tartott ünnepségen Erdő Péter hangsúlyozta: Sára testvér az egykor a helyszínen állott épületben szociális munkát végzett, és ez a következetesen vállalt segítő szeretet nyitotta meg számára a keresztény tökéletesség útját. Németh Emma szociális testvér megemlékezésben  felidézte az elhurcolás napjának történéseit, majd kiemelte: Sára testvér példája segítsen bennünket is, hogy szentté váljunk.

Az emléktáblánál koszorút helyezett el Erdő Péter bíboros, Bácskai János ferencvárosi polgármester, Pataki Ágnes, a Szociális Testvérek Társasága általános elöljárója, valamint Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára.
A megemlékezés az Örökimádás templomban bemutatott szentmisével folytatódott. Erdő Péter bíboros szentbeszédében a nap szentjére utalva kiemelte: János apostol minden idők keresztény szentjeinek nagyszerű példaképe. Az egyéni életszentség és a közösségi tanúságtétel az ő személyében szerves egységet alkot. Ez az eszmény jelenik meg Boldog Salkaházi Sára életében is. „Személyes életáldozata egyben katolikus Egyházunk tanúságtétele volt, és becsületére vált a magyar katolikus közösségnek” – mondta a bíboros.

Erdő Péter homíliájában felidézve a szociális testvér gazdag életútját. Sára testvér életének egy olyan vonatkozásáról emlékezett meg, amely „a mai embert nap mint nap közvetlen közelről érinti. Ezer teendővel teli életének a kimerültség gyakori kísérője volt.”
A bíboros hangsúlyozta: a kimerültségben, mely számunkra is ismerős életállapot, Sára testvér nem tehetetlenül sodródott a százféle program és kihívás között, hanem átimádkozva, átelmélkedve, Isten színe előtti felelősséggel teljesítette hivatását.  „Ez az elszánt odaadás vezetett az üldözöttek megsegítésére, ez lett Sára testvér számára a vértanúság és az életszentség útja” – mondta Erdő Péter.

Boldog Salkaházi Sárára emlékező írásunkat itt olvashatják.

Magyar Kurír
(ki)