Sándor István halálának 56. évfordulója

Sándor István Szolnokon született, édesapja vasúti segédmunkás volt. A fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi szerzetesrendbe mint segítő testvér, és nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában. Közben 1941 és 45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként a hadseregben szolgált.

1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai KIOE-ben (Katolikus Ifjúmunkás Szervezet). Lakhelye s működésének fő színhelye a Clarisseum – a szalézi rendház és a legszegényebb családok iskolásgyermekeit befogadó fiúnevelő intézet –, amelyhez egy nyomda is tartozott. Sándor István szoros kapcsolatot tartott fenn a kék ávósokhoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal. A fiúk iránti szeretete oly nagy volt, hogy ez minden más képzésnél nagyobb összetartó erőnek bizonyult.

Miután 1950 tavaszán feloszlatták a szalézi rendet, kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett és hittant tanított. 1952-ben letartóztatták. A Budapesti Hadbíróság demokráciaellenes szervezkedés, hűtlenség stb. elkövetése miatt kötél általi halálra ítélte, melyet 1953-ban végre is hajtottak.

Magyar Kurír