A templomról első alkalommal Nagy Szent Gergely pápa korában, 595-ben írnak.
A templom egyhajós, egy késő ókori házra épült. A többször átalakított templomot a XX. század elején restaurálták, eredeti középkori részeinek hangsúlyozásával. Értékesek mozaikdíszítései és az apszisban álló XIII. századi püspöki szék.
A templomnak két magyar vonatkozása is van. Végrendelete szerint itt temették el a IV. Ince pápa által 1251-ben első magyarként bíborossá kinevezett Báncsa Istvánt.
A főhajó egyik oszlopán található felirat tanúsága szerint pedig a magyar nemzetiségű Pál püspök – Báncsa bíboros kortársa – a XIII. században Szent Miklós tiszteletére emeltetett oltárt a templomban, amely azonban már nem látható.
MK