A Santa Balbina történetéről

A templom Caracalla termái mögött található. Eredete a IV. századra megy vissza. S. Balbina római vértanú, a Római Martirológium március 31-én említi az ünnepét. Quirinus nevű római vértanú lánya volt. Az apát és a lányát megtérésüket követően I. Sándor pápa (108-116) keresztelte meg. Amikor a lány súlyosan megbetegedett az apja elvitte a fogságba vetett pápához, aki meggyógyította. Az apát és a lányát Hadriánus alatt fejezték le. Mindkettőjüket a templomban temették el, amelyben később Nagyböjt második vasárnapját követő kedden volt a stáció. A templom egyhajós. Későbbi korok restaurálásainak köszönhetően csak kevés régi elem maradt meg, de azok igen jelentősek. A szentélyt XVI. századbeli freskó díszíti. A püspöki szék tipikus cosmata munka. Nagy figyelmet érdemelnek az oldalkápolnák freskói: egy XIV. századi Szűz Mária ábrázolás, egy bizánci stílusú Krisztus az apostolokkal kép, és egy Szent Péter keresztre feszítése jelenet. A templomnak két magyar vonatkozása is van. Az egyik, hogy a IV. Ince pápa által kinevezett első magyar bíborost, a Báncsa nembeli Istvánt, aki 1270. július 9-én Viterbóban halt meg, ebbe a templomba temették el végakaratának megfelelően. A másik pedig egy márványtábla, amely a templom bal oldali harmadik oszlopán található. A táblán az olvasható, hogy egy Pál nevű magyar nemzetségbeli püspök Szent Miklós tiszteletére oltárt emeltetett a templomban. A püspök a XIII. században élt. Sajnos se a sír, se az oltár nincs meg. MK