Schönberger Jenő püspök szavai az imádságról az időseknek

A szentmiseáldozatot bemutató Schönberger Jenő püspök köszöntőjében az istengyermekségre irányította a hívek figyelmét. Mint mondta, ha előrébb haladunk a korban, fontos, hogy az istengyermekségben is tudjunk előrelépni. Lisieux-i Kis Szent Teréz emléknapján tőle kell megtanulni azt a kis utat, amely a mennyországba visz.

A püspök atya prédikációjában is Kis Szent Teréztől merítve igyekezett az időskorban is fellelhető lehetőségeket, keresztény feladatokat emelni a hívek elé. A Szeretetszolgálat Évében az Isten és az embertársaink felé irányuló szolgálat két elmaradhatatlan pillérét emelte ki: az imában való  egyesülést és az életszentségben való kiteljesedést. „Amihez igazán nem kell sem idő, sem fiatalság, sem erő, az az imádság. Amikor az embernek már kicsit lecsengett az élete, sokkal nyugodtabban tud az imádsággal foglalkozni. Kis Szent Teréz egy királynéhoz hasonlította az imát, akinek minden percben szabad bejárása van a királyhoz és mindent elérhet, amit csak akar. Meg kell tanulnunk hozzá hasonlóan imádkozni, vágynunk kell az Istennel való találkozásra. Kis Szent Teréz írja, hogy számára az ima a szívnek egy lendülete, egy egyszerű, ég felé vetett pillantás. A hálának és a szeretetnek a kiáradása a megpróbáltatásban éppúgy, mint az örömben.”

Schönberger Jenő püspök a szentté válásra való törekvés szükségességéről elmondta: „Jézus nem véletlenül mondta apostolainak és minden kereszténynek, hogy legyenek szentek. Mindannyiunknak ez a legfőbb kötelessége: szentté válni. De saját magunktól nem tudunk, bármit is teszünk. Az életszentség ajándék, amit el kell fogadnunk Istentől. Nem tökéletesség, hanem korlátlan, alázatos elfogadás, bűnmegvallás és vak bizalom az Atya jóságában. Szentté válni azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és oda tudjuk vinni a Jóistenhez. Egészen kicsivé lenni és rábízni az életünket Istenre. Nem aggódni semmi miatt, hanem hagyni, hogy Ő emeljen fel. Belekapaszkodni Jézus kezébe és engedni, hogy vezessen oda, ahová akar.”

Az előző évek szentmiséihez hasonlóan a felajánlási adományokat ezúttal is az idősek vitték: erdődi, nagybányai, szatmárnémeti hívek személyes ajándékokat helyeztek az oltárra, míg a kenyeret és a bort a mozgásukban akadályozottak szállításában is szerepet vállaló házaspár vitte. A szentmise végén Schönberger Jenő püspök megköszönte a híveknek, hogy az egyházmegye sok részéről eljöttek imádkozni, a Kórházpasztorációs Irodának, hogy idén is megszervezte a találkozást, és mindenki figyelmébe ajánlotta, hogy mondjon egy imát Boldog Scheffler János síremlékénél, illetve térjen be emlékszobájába - írja beszámolójában Józsa János, a Szatmári Egyházmegye sajtóreferense.

Magyar Kurír

(tzs)