A közös imádság során hálát adtak a Szentatya szolgálatáért, s az Oltáriszentség jelenlétében könyörögtek azért, hogy az Úr tartsa meg erőben és egészségben XVI. Benedeket, hogy az imádságnak szentelve életét, támogassa továbbra is Isten Egyházát.
Imádkoztak az új, megválasztandó pápáért is, kérve, hogy a Szentlélek vezesse a bíborosok testületének döntését, hogy méltó utódot találjanak Szent Péter utódjául; valamint azért, hogy az Egyház Szent Péterre, az apostolok vezetőjére épüljön, s a Jézus Krisztusba vetett hit a kegyelmi közösség egységének forrása, alapja legyen és maradjon.
A hálaadó szentórát követő szentmisét Márfi Gyula érsek mutatta be, a veszprémi papság koncelebrálásával. Szentbeszédében a főpásztor a leköszönő XVI. Benedekről és a pápaválasztásról elmélkedett. Felidézte a Szentatyával való találkozásait, melyekben nagy szeretettel váltott szót mindig mint passaui egyházmegyei származású pap a veszprémi testvér-egyházmegye papi vezetőjével. Hiszen Boldog Gizella királyné személye szorosan összeköti e két egyházat – mutatott rá a veszprémi érsek. Kiemelte a pápa nagy műveltségét, teológiai képzettségét, sokoldalú idegen nyelvi tudását, s azt, hogy az ő nevéhez fűződik négy magyar származású szentéletű személy –
Salkaházi Sára szociális testvér, Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök, Bogdánffy Szilárd nagyváradi és Scheffler János szatmárnémeti püspök – boldoggáavatása.
XVI. Benedek lemondásával kapcsolatban a főpásztor kitért arra, hogy sokakat az Egyházban is meglepetésszerűen ért a pápa ezen döntése, mert azt gondolták, mivel ilyen mostanában nem történt, nem is lehetséges. Pedig az egyházi törvénykönyvben is benne van, azzal a kitétellel, hogy lemondása akkor érvényes, ha ezt önszántából teszi, és nem kényszer hatására.
Ennek kapcsán Márfi Gyula érsek emlékeztetett az egyháztörténelem példáira, így XII. Gergely pápa korára, azokra a zavaros időkre, amikor ellenpápák léptek fel, s Krisztus egyházának azon korszakaira is, amikor hosszú évszázadokon keresztül a világi hatalmak és hatalmasságok döntő befolyása érvényesült a pápaválasztásban. Ez egészen 1903-ig így volt, amikor Szent X. Pius lett a világegyház feje, s az ő rendelkezése véglegesen megszüntette a fejedelmek, a világi uralkodók beleszólását a pápaválasztásba – mondta a főpásztor.
Arról is szót ejtett, hogy a sajtó sajnos sokszor ma is téves információk alapján s néha kimondott alantas szándékkal is olyan állításokat tesz közzé a világban, amelyekkel igazságtalanul támadja meg az Egyházat és élén a pápát.
Beszéde végén Márfi Gyula érsek imádságra hívta fel az egybegyűlteket: „Segítse az Isten a leköszönő Szentatyát, hogy majd ezután is, amikor kissé zártabb életet fog élni a nyilvánosságtól elvonultan, ne érezze magát soha egyedül, továbbra is maga mellett tudja a világegyházat, a papságot és a hívek közösségét”.
Toldi Éva/Veszprémi Egyházmegye/Magyar Kurír