Semjén Zsolt felszólalása a parlamentben az egyházi iskolákkal kapcsolatos kérdésben

Az alábbiakban közöljük Semjén Zsoltnak, a KDNP elnökének november 3-án a Magyar Országgyűlésben elhangzott felszólalását az egyházi iskolákkal szembeni diszkriminatív intézkedésekről.
A költségvetés egyházakat érintő részét illetően rögtön az elején le akarom szögezni, hogy az egyházak nem valamiféle privilégiumot kérnek, hanem a hátrányos megkülönböztetés ellen tiltakozunk, alkotmányos jogainkhoz és a nemzetközi és hazai szerződések tiszteletben tartásához ragaszkodnak.
A költségvetési törvényjavaslatban lévő diszkrimináció nem pusztán az egyház ellen hirdet kultúrharcot, hanem - sőt, elsősorban - az egyházi intézményeket igénybe vevő és az ott dolgozó állampolgárok ellen. Sem az egyházi iskolába járó gyerek, sem az egyházi kórházban gyógyított beteg, sem az egyházi szociális otthonban gondozott idős ember nem kaphatja meg azt, amit az állami vagy önkormányzati intézményt igénybe vevő társaik, sem az ilyen egyházi fenntartású, de közfeladatot átvállaló munkahelyen dolgozó azt, mint az állami vagy önkormányzati intézményben lévő kollégáik.
A vallásos ember ugyanolyan adófizető állampolgár, mint bárki más. Ugyanúgy a mi adónkból is van fenntartva az összes létező állami és önkormányzati intézmény. Most azért, hogy emberi és állampolgári jogunkkal élve egyházi iskolába járathassuk a gyermekeinket, a befizetett adónkon túl további anyagi tehervállalásra vagyunk kényszerítve, vagyis kettős adófizetésre. Ezzel a jelenlegi hatalom másodrendű állampolgárnak bélyegez minket, vallásos embereket. Egyúttal elveszi a társadalom egészétől a szabad intézményválasztás lehetőségét és jogát, azt, hogy mindenki szabad akaratából, plusz anyagi tehervállalás pressziójától mentesen dönthesse el, hogy milyen intézményt választ.
Nézzük a számszaki tényeket! A kisebb létszámú önkormányzati iskolák diákjai után járó normatív támogatást durván csökkenti a kormány, ellehetetlenítve a kistelepüléseken az életet. De az egyházi általános iskola és óvoda akkor sem kaphatja meg az önkormányzati iskolákkal azonos kiegészítő támogatást, ha az iskola megfelel a létszámelőírásoknak. Így az egyházi iskolába járó gyerek - iskolatípustól függően - 18 és 44 ezer forint közötti összeggel kap kevesebbet, mint az önkormányzati iskolába járó társa. És mivel a bejáró normatívát is elveszik tőle, így a gimnazisták esetében diákonként további 9800, általános iskolások esetében diákonként 25 ezer forintot vesz el tőlük a Gyurcsány-kormány.
Tehát összességében az egyházi iskolákban egy tanulóra jutó normatíva 43 és 69 ezer forint közötti összeggel kevesebb, mint az önkormányzati iskolában. Ha a normatíván túl az elmaradó kiegészítést is hozzászámolom, akkor ez már diákonként minimum 84, maximum 110 ezer forint elvétele. Százalékban kifejezve: az egyházi iskolák legalább 20 százalékkal vannak hátrányosan megkülönböztetve a különben szintén alulfinanszírozott önkormányzati iskolákhoz képest.
További nyilvánvaló diszkrimináció az, hogy mostantól az egyházi iskolába járó gyerekek nem kaphatnak az önkormányzati iskolával megegyező kiegészítő támogatást az ingyenes tankönyvellátáshoz, a napközi étkeztetéshez és a kollégiumi szálláshoz.
Itt kell megjegyeznem azt a statisztikai tényt, hogy míg az önkormányzati iskolákban szociális helyzete miatt a diákok 18 százaléka szorul rá a kedvezményes étkeztetésre és az iskolai tankönyvtámogatásra, addig az egyházi iskoláknál ez az arány 44 százalék. És teszi a kormány mindezt tanév közben, időt sem hagyva az állampolgároknak és intézményeknek a felkészülésre, védekezésre, megsértve egyúttal a közjogi várományhoz fűződő alkotmányos jogukat, amit egyébként az Alkotmánybíróság már korábban kénytelen volt megvédeni a szocialista-liberális hatalommal szemben.
A diszkrimináció tekintetében a kormány és az Országgyűlés ismerte el a 2003. évi zárszámadási törvényben, hogy az egyházi intézmények 1,4 milliárddal kevesebbet kaptak, mint amennyi járt volna, tehát ennyivel már eleve adósa volt az állam az egyházi fenntartású, közfeladatot ellátó intézményeket igénybe vevő embereknek.
A diákok mellett azok a munkavállalók, akik egyházi oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális intézményben dolgoznak, szintén másodrendű állampolgárrá válnak ezzel a törvénnyel, mivel számukra a jövőben nem lesz kötelező a közalkalmazotti bér biztosítása, noha közfeladatot látnak el, így sem az eseti, sem a tartós béremelés fedezetét nem kapják meg az állami költségvetésből. Megemlítem, hogy a kormány már ebben az évben is elvette tőlük az 1 százalékos kereset-kiegészítést. Mindeközben kilóg a lóláb, az egyházellenes mesterkedés, hogy ezekkel a hátrányos megkülönböztetésekkel és az egyház morális tekintélyét szisztematikusan lejáratni akaró médiamanipulációval az egyházi intézményt választani akarókat elbizonytalanítsák, az egyházi intézményben dolgozókat pedig az egyházi intézményfenntartó ellen fordítsák.
A leginkorrektebb azonban az, hogy mindezt a Gyurcsány-kormány úgy tette, hogy közben megtévesztő tárgyalásokat kezdeményezett és folytatott az Apostoli Szentszék delegációjával. Ott mosolyogva fogadkozott, ígérgetett, elterelő módon mellébeszélt, miközben suttyomban készítették ezt a valóban példátlan diszkriminációgyűjteményt, törvény-, szerződés- és alkotmánysértést.
Mi persze kidolgozzuk a szükséges módosító javaslatokat, amelyeket a kormányoldal - nincsenek illúzióim - leszavaz. De már most jelzem, hogy ugyanúgy, mint a szociális törvény esetében is tettem, az Alkotmánybírósághoz fordulok. A Csehák-Kökény kettős akkor pökhendien lesöpörte a módosító javaslatainkat, és arrogánsan lesöpörték a köztársasági elnök úr észrevételeit is. És mi lett a vége? Az Alkotmánybíróság a beadványunkra megsemmisítette a szociális törvény egyházellenes passzusait. Most sem lesz másként. MK