Seregély István: „nem az veszít csatát, aki elesik, hanem aki nem kel fel”

A szentmise kezdetén a nuncius köszöntötte a jubiláns érseket, és tolmácsolta a Szentatya áldását, amelyben kiemelte a hithez és az Egyház tanításához való hűségét, aktív püspöki tevékenységét, amely gazdagon termett lelki gyümölcsöket.

Ternyák Csaba egri érsek is köszöntötte elődjét. Emlékeztetett, hogy 1987. július 25-én itt, az egri bazilikában kapta meg Paskai László bíboros kézföltétele által az egyházi rend harmadik fokozatát. Köszönetet nyilvánított a két évtizedes főpásztori szolgálatért, és kiemelte, hogy Seregély érsek aktivitása ma is töretlen, szívesen vállal bérmálást, előadásokat, lelkigyakorlatokat. Püspöki szolgálatát a megújulás jellemezte, többek közt új templomok épültek, oktatási intézmények születtek, megalapította a Szent István Rádiót. De az építkezéseken túl a lelki megújulás lebegett a szeme előtt.

Mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának alelnöke tevékenysége nem korlátozódott az egyházmegyére. A rendszerváltás utáni új egyházi élet alapjainak lerakásában meghatározó szerepe volt.

Seregély érsek szentbeszéde kezdetén Szent Pál sorait idézte: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja” (2Tim 4,7-8a). Mit kell tenni azért, hogy az élet bírája nekünk adja az élet koronáját? – tette fel a kérdést. Megharcolni az élet harcát – válaszolta, és erre kell figyelmeztetni a hozzánk közel állókat is. Ha együtt vállaljuk Krisztussal ezeket a terheket, akkor vele együtt elnyerjük az általa megszerzett dicsőséget.

Nem kell félni a küzdelemtől, ez együtt jár azzal, hogy embernek születtünk. Mi a megváltás rendjében élünk: nem az veszít csatát, aki elesik, hanem aki nem kel fel. Tudnunk kell újrakezdeni – emelte ki az érsek. Az ember az Istennek való engedelmesség révén mondhatja magáénak a jó harc győzelmét.

Már életem küszöbén imádkoztam a hitemért – vallotta meg az érsek. A hitre támaszkodva mindig tudjuk, merre járunk. Lisieux-i Kis Szent Teréz gondolatát is idézte: „Nem lehet annyira bízni az Istenben, hogy annál jobban már ne lehetne”.

Isten terveivel együttműködő szolgálatra, munkára hívta a jelenlévőket:  ha nem küzdünk meg, és nem végezzük el munkánkat, akkor bennünket senki nem fog eltartani, megtűrni. A pályát végigfutottam! Hálás vagyok családomnak, nevelőimnek – mondta. Emlékeztetett kispapi, papi éveinek a nehézségeire (sztálinizmus). Amikor felvették az apostolutódok kollégiumába, új feladatok elé nézett. Ekkor szerkesztett egy kis imádságot a maga számára, amelyet később mindig alakított az aktuális feladatokhoz.

Szentbeszédében bocsánatot kért azoktól, akiket megbántott. Az egész életén át kísérő asztma nagy fegyelmet követelt tőle, de kiemelte, hogy nem kell félni a betegségtől. Végül élete őrére, Jézus Krisztus édesanyjára irányította a figyelmet, életét Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta – írja az Egri Főegyházmegye honlapján Szarvas István.

Balogh Ferenc fotói a főegyházmegye honlapján tekinthetők meg.

Egri Főegyházmegye/Magyar Kurír