Shachne Berger zsidó kisgyermek története

Vatikán: A holokauszt áldozataként árván maradt lengyel kisgyermek története 1946-ig nyúlik vissza. Hosszú évek hallgatása után maga a főszereplő mesélte el a történetet a Corriere della Sera c. olasz napilapnak.

A Berger család hányattatásai 1942 őszén kezdődtek Krakkóban, amikor a kis Shachne csupán kétéves volt. Október 28-án a nácik betörtek a krakkói gettóba, s ekkor a szülők, Helen és Moses Hiller úgy döntöttek, hogy egy katolikus házaspár gondjaira bízzák a kicsit. „November 15-én édesanyámnak sikerült kijuttatnia engem a gettóból és keresztény barátaihoz vitt el, két zacskó kíséretében: az elsőben az összes értéktárgya, a másikban három levél lapult” – emlékezik vissza Shachne Berger.

Az első levél a keresztény házaspárnak szólt, akikre a gyermeket bízták: meghagyták nekik, hogy zsidóként neveljék föl a kicsit és a szülők elhalálozása esetén adják vissza népének, a zsidóknak.

A második levelet gyermeküknek szánták a szülők: elmagyarázták benne, hogy hatalmas öröm számukra biztonságban tudni őt az idegeneknél, majd feltárták előtte származását azt kívánva, hogy felnőve legyen büszke zsidóságára.

A harmadik levél a nagymama végrendeletét tartalmazta, amelynek értelmében az 1940-ben született Shachnét abban az esetben, ha a családból senki nem maradna életben, a washingtoni rokonok vegyék magukhoz.

A szomorú jóslat hamar beigazolódott: 1943 márciusában a krakkói gettót rövid úton fölszámolták és a kisgyerek szüleit Auschwitzba deportálták, ahonnan soha nem tértek vissza. A kicsi megmenekült, de a veszély még nem múlt el. Shachne ma így emlékezik: „1942-45. között folyamatosan menekültünk egyik házról a másikra, egyik városból a másikba. Sok ellenséges és antiszemita lengyel gyanakodott, külsőm alapján zsidónak vélt. Ha följelentenek, fogadott szüleimre halál várt volna.”

Időközben az örökbefogadó házaspár mélyen megszerette a kisgyereket. A mostohaanya hamar elfeledkezett az ígéretéről és hivatalosan is adoptálni akarta a kicsit, jó katolikust nevelni belőle. Hogy megkeresztelje, fölkeresett egy fiatal papot a plébániáján és föltárta előtte a történetet. A nő akaratát hallva a pap megkérdezte, mi volt a vér szerinti szülők kívánsága, amikor rájuk bízták a gyereket. Amikor a nagymama végrendelete is napvilágra került, a lelkipásztor megtagadta a kis Shachne megkeresztelését, tiszteletben tartva annak vallási identitását. A papot Karol Wojty³ának hívták.

A jövőbeli pápának köszönhetően Shachne elutazhatott Amerikába, ahol anyai rokonai várták. „Nyolc év telt el azután, hogy a krakkói gettóban nagymamám megírta a végrendeletét. Végül teljesült az óhaja.”

Shachne már vallását gyakorló zsidó, nős és két gyermek atyja volt, 1978 őszén, amikor az örökbefogadó katolikus nő, akivel végig levelezésben álltak, elmondta neki a teljes igazságot: „Akkor először fedte föl előttem, hogy megpróbált megkereszteltetni és katolikusként fölnevelni. De egy fiatal pap, Karol Wojty³a megállította, aki később krakkói bíboros, majd II. János Pál néven pápa lett.”

VR/MK