Síron túl is… számon-tartva

Elsőként Kristóf Lilla Alida, a győri Xantus János Múzeum kutatásvezető antropológusa számolt be kutatócsoportjuk 2007 tavaszán végzett természettudományos és tudományközi vizsgálatáról, a kiváló egyházi személyiség, Széchényi Pál (1645–1710) pálos szerzetes, győri nagyprépost, pécsi és veszprémi püspök, majd kalocsai érsek Nagycenken található múmiájának vizsgálatáról. A kutatómunka elsőrendű célja az volt, hogy megtudják, hogy a főpap és diplomata valóban arzénmérgezés következtében halálozott-e el 1710-ben, vagy a gyilkosság teóriája csupán legenda. Mint ismeretes: I. Lipót császár és király 1704-ben, a Rákóczi-szabadságharc kezdetén azzal bízta meg Széchényi Pál érseket, hogy vezessen béketárgyalásokat, és hozzon létre békeszerződést II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel. Az érsek békekötésre tett erőfeszítései azonban kudarcot vallottak. 1710-ben hunyt el Sopronban.

Halálát azóta legenda vette körül, mely szerint – politikai, diplomáciai tevékenységével összefüggésben – megmérgezték..

Kristóf Lilla Alida vetítettképes előadásában mutatta be a rendkívül izgalmas, kutatásokat, melybe orvosok, antropológusok, mérnökök mellett számos bölcsész is bekapcsolódott, több tudományos intézet összefogásával. A Széchényi család kérése volt, hogy minden vizsgálat katolikus pap jelenlétében történjen. Lukácsi Zoltán atya, a győri Egyházmegyei Levéltár igazgatója látta el ezt a szolgálatot, aki felügyelte, hogy a katolikus etika szabályait maradéktalanul betartsák a munkacsoport tagjai. Az atya jelenléte magasztos légkört biztosított a kutatómunkához – mondta az antropológus.

A vizsgálatsorozatot roncsolásmentes technikával, háromdimenziós (3D) optikai digitalizáló mérőrendszerrel végezték el. Eredményeképpen megállapítható, hogy az érsek természetes halállal halt meg, illetve az is, hogy holtteste nem természetesen mumifikálódott, hanem mesterséges módon kezelték a sírba helyezés előtt – mondta az előadó.

A kutatómunkáról könyv is készült, melynek bemutatására Eperjes Károlyt, a Széchényiek nagy tisztelőjét kérte fel a múzeum. A színművész többek között felidézte gyermekkori emlékeit, látogatásit a nagycenki kriptában, s méltatta a Széchényieket, akik mind etikus, hazafias érzelmű, áldozatvállaló nagyságai voltak nemzetünknek.

A konferencia másik két előadója Romzsa Tódor (1911–1947) vértanú ungvári görögkatolikus püspök emlékét idézte meg. A főpásztor földi maradványait az ungvári görög katolikus székesegyház kriptájában 1998-ban az Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának antropológus igazgatója, Pap Ildikó és munkatársai közreműködésével exhumálták. Az antropológusokból álló munkacsoport fő feladata a néhai püspök földi maradványainak azonosítása volt, illetve a csontok, ruhamaradványok konzerválása. Ezután kerülhetett sor 2003-ban a vértanú újratemetésére.

Az előadók – Pap Ildikó és a munkálatok, valamint a boldoggáavatás mögött végig háttérben munkálkodó Puskás László, a munkácsi görög katolikus egyházmegye papja, aki megtalálta Romzsa püspök elveszettnek hitt maradványait – beszámolóikban felidézték a vértanú püspök személyét, a meggyilkolásához vezető, balesetnek beállított gázolás bizonyítékait, majd a püspök megmérgezését a kórházi kezelés során.

Számos textilmaradványt találtak a kriptában, amelyekről egyértelműen bizonyítható volt a püspök személye – ismertette be Pap Ildikó.

Puskás atya beszámolt arról, milyen nehezen indult meg az írásos dokumentumok, illetve a KGB titkos irattárának kutathatósága. Ma már számos olyan dokumentum áll rendelkezésre, amelyek a boldoggáavatáskor még nem kerültek elő – így például a gázoló teherautó rendszáma, a helyszíni szemle, a boncolási jegyzőkönyv…

Az előadó kiemelte, hogy manapság főként az Egyház ügynökeivel, árulóival szeretnek foglalkozni a történészek, pedig emellett sokkal hangsúlyosabb az áldozatok, a vértanúk szerepe, akik között kiemelkedő a görögkatolikus családos lelkipásztoroké, akik közül százhuszonheten vállalták a börtön 25 évét, az orosz lágert, amely megsemmisítő volt, olyan, mint Auschwitz, csak nem gázzal végezték ki a rabokat, hanem teljes lelki-fizikai kizsigereléssel.

Toldi Éva/Magyar Kurír