Sodano bíboros levele Lukács Lászlóhoz, a Sapientia főigazgatójához

Szintén Angelo Sodano, ugyancsak a szentatya nevében külön levelet intézett Lukács László piarista szerzeteshez, a Sapientia főigazgatójához: Az Isten misztériumában való elmélyedés elsődleges eszköze az imádság és a kontempláció, elsősorban pedig a liturgia, és annak csúcsa, az Eucharisztia ünneplése. A szerzetesek mindig példát adtak a teológia művelésére, az egyház hitének tanbeli kifejtésére is, annak tudatában, hogy a megélt hit tanult hit is kell legyen. Az egyház története során számos kiváló szerzetes hittudós bizonyította, hogy az igazi, élő teológia Szentírásból és az egyház hithagyományából táplálkozik, de szorgosan figyeli az idők jeleit is, és keresi a választ a kor emberének kérdéseire. Életük és munkásságuk azt is megmutatta, hogy a teológia elválaszthatatlan a lelki élettől, a lex orandi és a lex credendi egységében nemcsak beszél Istenről, hanem közelebb is vezet hozzá, térdelő, hálás hódolattal. A szentatya elégedetten veszi tudomásul, hogy a politikai nyomás alól immár több mint egy évtizede felszabadult magyarországi egyház és annak szerzetesei a Sapientia Főiskola révén olyan központtal gyarapodnak, amelyben egész egzisztenciájukkal a Krisztus-hasonlóságra törekvő emberek (vö. uo.. 16.) vállalják, hogy feltárják és átadják szerzetestestvéreiknek a hit titkait. A három szerzet összefogásából alakult intézmény példát ad az „ajándékok cseréjére” is, amely a testvéri szeretet gyümölcse az egyházban is. Külön öröm forrása az, hogy ebben az intézményben világi hívek is elsajátíthatják a katekézishez és a világiak lelkipásztori szolgálatához szükséges tudnivalókat. A II. Vatikáni zsinat óta a világiak szerepe az egyház életében ismételten hangsúlyt kapott: „A megkereszteltek az újjászületés és a Szentlélek kenete által lelki házzá és szent papsággá szenteltetnek, hogy lelki áldozatot ajánljanak föl és annak erőit hirdessék, aki a sötétségből meghívta őket csodálatos világosságára.” (Lumen gentium 10.) A magyarországi egyház jövője szempontjából is meghatározó lesz az, hogy a „Krisztus egy papságából részesedő” (uo. 10.) fölszentelt papság és a világi hívek között egyre szorosabb egység jön-e létre, segítve a katekézist és az evangelizációt, az egyház közösségi-karitatív szolgálatát, és a világgal folytatott dialógust. Megelégedéssel tölthet el az is, hogy a főiskola a Magyar Piarista Rendtartománynak öt évtizeddel ezelőtt elkobzott és nemrég visszaadott épületében kezdheti el működését. A magyarországi szerzetesrendeknek szükségük van megfelelő élettérre. Az épületek hiánya, vagy leromlott állapota a jövőben nem gátolhatja már áldásos tevékenységüket az egyház és a lelkek javára. Az új évezred „hajnali derengésében”, amikor az egyház szüntelenül hirdeti Isten Országát, kiemelkedő módon teszik ezt az Istennek szentelt személyek, akik egész életükkel, radikális odaadottságukkal tanúskodnak róla. A végső beteljesedés reményében figyelnek az idők jeleire és szeretetben tevékeny hittel várják Krisztus napjának felragyogását. Ezzel a bizalommal tekint a szentatya az új évezred kezdetén a Sapientia Főiskolára, annak tanáraira és hallgatóira, a magyarországi szerzetességre és az egész magyar egyházra. Kérve Magyarok Nagyasszonya, Nursiai Szent Benedek, Pannonhalmi Szent Mór, Assisi Szent Ferenc és Kalazanci Szent József közbenjárását, szívesen adja apostoli áldását. A Kedves Mindannyiótokkal egyesítő testvéri kapcsolat alapján, a szentatyához csatlakozva, magam is kifejezem jókívánságomat. Angelo Sodano bíboros, államtitkár. MK