Söveges Dávid: Fejezetek a lelkiség történetéből (2.)

A kötet gondozói megőrizték a szerző sajátos nyelvezetét, amely – helyenként meglepő fordulataival, mondatfűzésével – a gondolat elválaszthatatlan részét képezi.

„Mi tehát a lelkiség? A hit megnyilvánulása az életben. A hit ugyanis nem lehet pusztán belső magatartás, annak kifelé is meg kell nyilvánulnia tetteinkben. A lelkiség, vagyis Isten Lelkének bennünk való élete történetileg alakul, változik.”

„A II. Vatikánum jellege: Sok mindenben különbözött ez a zsinat az eddigiektől. Nem akart dogmákat kimondani. Nem akart tévedéseket elítélni. […] A Zsinat kifejezetten pasztorális zsinat akart lenni, az egyháznak egy új, mélyebb képét kívánta kialakítani és abból a gyakorlati következményeket levonni. […] Nem akart szakítani semmi hagyományos tannal és gyakorlattal, hanem a régi, örök igazságokat úgy mondani, hogy a mai ember is megértse.

De ebben már benne volt az elfordulás az előző kornak, a restauráció korának magába zárkózásától, gettószellemétől. König bíboros ezt finomabban mondja: Kitörés háromfajta elszigeteltségből. Elszigeteltség a néptől – ez a laikusok felértékelését hozta; elszigeteltség a többi kereszténytől – ez lett az ökumenizmus szempontja; elszigeteltség a világtól – ez a világ felértékelését hozta meg. A fordulat mindenesetre jelentős.”

Söveges Dávid (1917–1996) bencés szerzetes, akinek széles műveltsége, teológiai felkészültsége, emberi nyitottsága és nevelői tapasztalata sokak szellemi és spirituális gazdagodását szolgálta mind a szerzetesközösségben, mind pedig tanítványai és barátai körében.

Bencés Kiadó/Magyar Kurír