Ez elgondolkodtató. Jön az isteni áldás, de már úgy megszoktuk a hiányt, hogy nem tudunk vele mit kezdeni az áldással. Elhanyagoltuk a gátakat, nem építettünk tározókat, sőt a különböző beszállító cégek, pl. akik a zsákokat és a homokot biztosították, betegre keresték magukat az árvízen. Itt tartunk. A természettel nem lehet üzletelni, és a természetfeletti világgal sem. Egyszer nagyon hoppon maradhatunk ezzel az észjárással, amikor örökké sírunk, hogy mi nincs, s közben meg ami jön, nem tudjuk fogadni. Elszalasztjuk a segítséget, mert olyan beszűkültek tudunk lenni, hogy nem vesszük észre, mikor érkezik.
Olyanok vagyunk, mint amikor a buszmegállónál összeveszik két ember, s annyira egymással vannak elfoglalva, hogy közben elmegy a busz.
Van segítség, csak legyünk figyelmesek a befogadására.
Sánta János