A jó hír nem biztos, hogy azonnal jó érzéssel tölt el. Kizökkent a megszokásból, és ez kényelmetlenséggel jár. Ez azért csalóka dolog, mert a rossz hír is kizökkent a megszokásból, és felkavar. Van azonban egy nagy különbség.
A jó hír apránként átitatja lelkünket, a rossz hírt viszont hamar megunjuk. Ami jó, azt jólesik még egyszer olvasni, ami viszont rossz, azt szaporítani kell, hogy egy ideig lekösse az embert. Ez a bulvárlapok világa. Aki sokat olvas ilyet, ugyanolyan szétszórt és kapkodó lesz, mint az olvasmánya. A rossz híreknek semmi köze egymáshoz. Vigyáznunk kell, hogy ne lelki moslékkal táplálkozzunk.
Ami fontos és értékes dolog, az nem ismétlődik újra percenként. Azt nem kell felnagyítani. Ezek a hírek az életről szólnak, átsugárzik rajtuk egy tiszta világ.
A gonoszlélek felkavar és úgy hagy, ahogy vagyunk. Isten felkavar, hogy lépjünk be az ő világába, és ott tisztuljunk le.
A sokféle szeméthez nem kell sokféle seprű, csak egyféle. A sokféle féligazságot, és önző túlzást csak egyféle teljes igazság győzi le.
Sánta János