Sokfélék, de nagyon hasonlóak vagyunk

– Egy ilyen rendi világesemény nyilván összegzéssel kezdődik. Milyen állapotban van ma a ferences rend?
– A ferences rendnek Szent Ferenc végrendelete óta hatévenként van nagykáptalanja, ezt általában Assisiben rendezik. Ilyenkor visszatekint a rend az elmúlt hat évre. José Rodriguez Carballo generális kétszáz oldalas beszámolót készített. Alapos tanulmány az elmúlt időszakról. Ebben jót és kevésbé jót néven nevezve rámutatott az eredményekre és a hibákra egyaránt. Beszámolójának optimista volt a kicsengése annak ellenére, hogy a rend létszáma csökken, különösen Európában. Ezzel együtt a generális mer álmodni, mer szép jövőt felvázolni a ferences rend számára. Erre van is alapja, hiszen a hivatásunkat az Úristentől kapjuk, nem egymástól és nem a világtól.

– Hogyan zajlott a tisztújítás?
– A nagykáptalan második szakaszában voltak a választások. Választottunk minisztergenerálist, aki tulajdonképpen Szent Ferenc mai utódja, a Kisebb Testvérek Rendjének legfőbb elöljárója. Nagyon érdekes volt ez a választás, hiszen a jelöltek közül eléggé hamar és eléggé egyértelműen kiderült, hogy csak egy ember esélyes. Ugyanazt a generálist választottuk meg, aki eddig is vezetőnk volt. A spanyol származású José Rodriguez Carballó az elmúlt hat évben is kormányozta a rendet. Õ a Santiago de Compostela-i provinciának a tagja. Határozott, markáns egyéniség és elragadó előadó. Igazi jó vezető, aki tud lelkesíteni, erőt önteni a népébe. Az ő megválasztása után a következő aktus a vikárius generális, vagyis a helyettes generális megválasztása volt. Az amerikai Michael Perry viseli ezt a tisztséget. Majd megválasztottuk a definítor generálisokat is, vagyis a generális tanácsadó testületét. Érdekes volt ez a választás is, hiszen sok gondolkodás és egyeztetés előzte meg. 152 választó tagja volt a káptalannak. Mindenkit nem ismerhettünk. Nyilván szükséges volt, hogy a világ másik feléből jött jelölteket, akiket esetleg megválasztunk, valamennyire megismerjük. Egyeztetések zajlottak a káptalani tagok közt, ki miért gondolja egyik vagy másik jelöltet alkalmasabbnak. Nagyon érdekes volt, hogy minden előkészület ellenére csupa új ember lett beválasztva definítor generálisok sorába.

– Váratlan eredmény született?
– Engem megdöbbentett ez. Szerencsésebbnek tartottam volna, ha a vezetőtestületben egyszerre van frissülés és folyamatosság. Vagyis régi tagok is maradnak benne, akik tudják, hogyan működött eddig a rend vezetése. Most azonban teljesen kicserélődött a csapat a generális kivételével. Arra jutottam, hogy tényleg csak a Szentlélek Úristenben bízhatunk. Ha a Jóisten rábízta a ferences rendre a saját önkormányzatát, ha a küldöttek így választottak, akkor a Szentlélek keze így van ebben jelen. Mert elsősorban nem emberi kezekben vagyunk, hanem az Úristennek kezében.

– Kik voltak a tagjai a választó testületnek?
– A káptalan összetétele alapvetően a rendtartományok vezetőiből állt. Ezen kívül az önálló kusztódiák vezetői, az egyes földrajzi térségek tartományai alkotta 13 konferencia egy-egy laikus testvér küldöttje, illetve a rend aktuális vezetőségének tagjai rendelkeztek szavazati joggal. Így jött össze a 150 tagú káptalan.

– Mi is érintve voltunk az előző vezető testületben, hiszen az egyik definitor Várnai Jakab korábbi magyar provinciális volt.
– Jakab atyát 2003-ban választották meg az akkori nagykáptalanon definitor generálissá, és most őhelyette is újat választottak. A közép-európai konferencia új küldöttje az eddigi francia tartományfőnök, Roger Marchal lett. Jakab atya most átadja hivatalát Roger testvérnek. Szépek is egyben ezek a váltások, hiszen az az üzenete, hogy nem az egyes személy a lényeges, hanem maga a szolgálat. „Eddig én vittem, innen te folytatod, egymásnak adjuk át a stafétabotot.”

– Assisi a ferencesség bölcsője. Bizonyára volt alkalmuk a szent helyeket meglátogatni.
– Nagyon lényeges részét képezik a káptalannak a különböző ünnepek. A nyitó és záró szentmisén kívül a klarissza nővéreknél is ünnepeltünk egy alkalommal, valamint a minorita kolostorban és a Szent Ferenc-bazilika altemplomában. Ezek a találkozók a ferences családon belüli egységet is erősítették. Szent Ferenc sírjánál megújítottuk a szerzetesi fogadalmainkat. Ekkor szimbolikusan az általunk képviselt provinciák minden tagja jelen volt. Szent Ferenc jelenlétében mindannyian újra megígértük, hogy amire az életünket tettük, azt fogjuk folytatni. A káptalannak a nyitó aktusán nagyon megragadó volt, ahogyan a generális behívta a Porciunkula bazilikába a testvéreket. Jól látszott, hogy a földkerekség különböző pontjairól érkeztünk, és hogy nagyon sokfélék vagyunk, mégis nagyon hasonlóak, mert ez a hely és Szent Ferenc lelkisége összefog bennünket. Ugyanígy a káptalan végén a generális nagyon mindenkit külön, személyesen ölelt meg a záró szentmise után, és néhány személyes szóval üzenetét küldte a provinciának. Érződött itt is, hogy együvé tartozunk, és ahová hazamegyünk, az mind egyazon szerzetesi közösségnek a része.

Magyar Kurír