
– Püspök atya a jubileumi év elején azt a hármas célt fogalmazta meg, hogy a Szent Imre- és a Szent Erzsébet-év az ifjúságra, a családra és a karitászra szeretné irányítani a figyelmet. Ez mennyire sikerült az év alatt?
– Ez az esztendő, amelyben Szent Imre és Szent Erzsébet születésének évfordulóját ünnepelhettük, kegyelmi év volt, sok kegyelmi ajándékot adott mindazoknak, akik az eseményekbe aktívan bekapcsolódtak. Az év sok munkát adott, sok feladattal kellett megbirkózni, de úgy gondolom, hogy a Jóisten áldása ott volt ezeken az eseményeken, és az Õ áldása tette ezeket az eseményeket igazán széppé és gazdaggá.
Örömmel tekintek vissza azokra az eseményekre, amelyeken a családokkal találkozhattunk, akár az egyházmegye évenként visszatérő rendezvényei alkalmából, akár egy-egy olyan találkozón, amelyet kifejezetten a kettős jubileumi év alkalmából rendeztünk. Látni a családok összefogását, látni a családok Isten felé és Isten felé fordulva egymás felé fordulásukat. Öröm volt a szívemnek. Jó volt látni a fiatalok buzgóságát, a különböző ifjúsági rendezvényeken, így az ifjúsági fesztiválon, a különböző zarándoklatokon, vetélkedőkön keresztül. Nem is gondoltam volna, hogy sikerül így megmozgatni őket, és ennyi aktivitást, ennyi lelkesedést tudunk belőlük kihozni. Hiszem, hogy ez az esztendő sok-sok kegyelmet adott az ő számukra is.
S ami talán a legkézzelfoghatóbb eredményünk: a Székesfehérvári Egyházmegyében most már szinte minden egyes plébániának, minden egyes falunak van karitászcsoportja, akik felkeresik a magukra maradottakat, akiknek „nincsen emberük”, és szeretettel, türelemmel, figyelemmel tudnak odafordulni hozzájuk ebben a világban, amikor oly sok ember kénytelen egyedül megküzdeni a mindennapi élet nehézségeivel. Ez nagy segítség és támasz lesz számukra, és jelentős lépés egy igazi krisztusi világ megteremtéséért.
Horánszky Anna/Magyar Kurír