Spányi Antal püspök homíliája Mindszenty halálának évfordulóján

Eminenciás Bíboros Urak!
Excellenciás Érsek és Püspök Urak!
Kedves Testvérek!

Milyen megindító, hogy évről évre megtöltjük ezt a nagy és csodálatos Székesegyházat itt Esztergomban, amikor megemlékezünk Mindszenty József bíboros úrról, halálának évfordulóján!
Emlékezünk egy csodálatos emberre, aki nagy hatással volt kortársaira, és aki nagy hatással van halála után is azokra, akik megismerik élete példáját.

Egy ember emlékét idézzük, aki nehéz korban élt, amikor a magyarországi egyház súlyos üldöztetéseket volt kénytelen elviselni. Az egyházi iskolákat, ingatlanokat és intézményeket államosították, működésüket betiltották, a szerzetesrendeket feloszlatták, püspökök és papok kerültek börtönbe, amikor a vasárnapi szentmisén való részvétel már bátor kiállásnak és hitvallásnak számított.

Egy szigorú és kemény emberre emlékezünk, akinek akarata, jelleme hajlíthatatlan volt. Aki kiállásával, megnyilatkozásaival határozott utat mutatott.

Kivételes személyiség volt Mindszenty József, aki mindig,  minden igazságtalanságot mert elítélni. Egy nagyobb, krisztusi igazság nevében mutatott utat. Hirdette azt az igazságot, amit Krisztus hagyott az egyházra. Így lett ő üldözöttje a sok fájdalmat okozó huszadik század minden totalitárius hatalomra törő ideológiájának, megjárva az egymás ellen harcoló izmusok börtöneit.

Jó, ha emlékezünk történelmünk nagy alakjaira. Hiszen ez az emlékezés gyökereinket erősíti.
Ma azért jöttünk össze, hogy egy kiváló egyházi emberre emlékezzünk. Szeretnénk benne felismerni Isten jóságát!

Mert Isten gondoskodik népéről! Naponta megtapasztalhatjuk ezt a magunk és szeretteink életében.

A szentek Isten ajándékai. Akik a történelmet, az emberek életét az igazság útján próbálják segíteni, akik mernek áldozatot vállalni másokért, akik tudnak az isteni igazságért kiállni, azok Isten küldöttei.

Szeretnénk felismerni Mindszenty bíborosban Istennek népünknek adott ajándékát, akit elsősorban nem csodálni, hanem követni kötelességünk.

A Bíboros oda adta életét az Úrnak. Oda adott életében megtapasztalta, hogy mire képes az ember Isten kegyelmével, amikor mint plébános kiválóan és nagy hatékonysággal szervezte az egyházközségét, de megtapasztalta az emberi nyomorúság elviseléséhez kapott erőt is a börtön éveiben, a magányosság fájdalmában az amerikai követség foglyaként, vagy a száműzött ember érzéseiben.

Nem volt kérdés számára, mit kell tennie, mit kell prédikálnia, hogyan kell vállalnia az üldöztetést, az elárultatást.
Példát mutatott: hogyan kell a hitről tanúságot tenni!
Megvallotta hitét, és ezért a hitért, egyházáért és hazájáért vértelenül életét is oda adta!
Amikor ő élt és vezette a rábízottakat, különleges idők voltak. Az Úr általa mutatott utat, hogyan kell élnünk, mit jelent kereszténynek lenni.

Honnan volt ennek az embernek ez a szinte emberfeletti erkölcsi ereje? Honnan volt ennek a törékeny embernek a hatalmas lelki ereje? Mi adott ennek a keresztet hordozó embernek erőt, hogy nem roppant össze?

Első erőforrása a hite volt.
A hit hatalmas erő, mely hegyeket mozgat, mely átsegít a megpróbáltatásokon. A hit képes a dolgokat új fényben megmutatni, és segít, hogy a hitből élő ember meglássa a történések mögött az Istentől készített jövőt is! Mindszenty bíboros hitt a magyar jövőben, az Egyház jövőjében, a hit győzelmében!
Jó látni ma is ezt a rendíthetetlen hitet, amikor annyi hang azt akarja elhitetni velünk, hogy a hit magán ügy, és a tolerancia erénye a legfontosabb emberi erény, ami sokszor csak azt jelenti, hogy hagyunk mindenkit tévelyegni a világban.
Jó látni őt, aki megvallotta hitét üldözések között is, és aki hite miatt felelősséget vállalt minden magyarért!

Második erőforrása az imádság volt.
Úgy áll előttünk, mint az imádság embere! Tudta, nem csak akkor tesz az ember fontosat és nagyot, amikor valamit létre hoz, valamit csinál, hanem talán a legnagyobbat akkor teszi, amikor imádkozik! Mindig az imádság embere volt.  Ez talán természetes is egy egyházi embertől, de mégis: jel ő nekünk, papoknak és világban élő keresztényeknek. Az imádkozó ember jele!
Mint Magyarország hercegprímása hirdette és tanította a viharfelhők gyülekezése közben, ha lesz egymillió imádkozó ember, akkor nem kell félni a jövőtől.
Mindig megmaradt imádkozó embernek. Mint hitet erősítő szónok, börtönben megkínzott rab, száműzött hontalan: mindig az ima volt lelkének támasza és ereje. Így lett legyőzetve is győző!
Ez az ima ma is erő és támasz lehet nekünk is. Nekünk is meg kell találni a hit és a keresztény cselekvés útját, mert máskülönben nagyon is bizonytalan az a jövő, ami ránk vár! Imádkozó magyarként kell élnünk életünket magunkért és a bennünket felváltó nemzedékekért!

Harmadik forrása erejének az engesztelés volt.
Aszketikus életet élt, szigorú volt nem csak másokhoz, de elsősorban önmagához. Ez a szigorúság megmutatkozott életvitelében, lelki tartásában, elveihez való hűségben.
Ismerte népünk bűneit, jól tudta mulasztásait és vétkeit. Ezért biztatott az engesztelésre.
Példát mutat nekünk, hogy ismerjük fel bűneinket, és ne tegyünk úgy, mintha azok nem lennének fontosak, mintha azok elhanyagolhatók lennének, és akarjuk őket jóvá tenni,  próbáljunk meg másokat  a bűn csapdáitól távol tartani. Hiszen igenis őrzői vagyunk egymásnak.

Erejének forrás volt Mária mélységes tisztelete is.
Krisztusra szegezte tekintetét, de Krisztushoz Máriával akart eljutni. A Mária Év szentbeszédeiben nagyhatású tanítást adott erről a katolikus erényről! És Mária nem hagyta el őt soha. Mindig is érezte anyai szeretetét. Hozzá fűzte a napi rózsafüzér imádsága, az elmélkedések.
Ha csak a magunk esze szerint járjuk életünk útjait, sodródni fogunk a világgal, mint gyenge ember, akinek nincs tartása, ereje. Nem is fogjuk a világot jobbítani, nem leszünk képesek tanúságtevő életet élni, eltékozoljuk életünket!

Mindszenty eszméje egy Pannonia Sacra volt, egy szent Magyarország.
Ennek volt jövője az ő szemében.
Ahogy Szent István Mária oltalmába ajánlotta az országot, mert ott látta egyedül biztosítva a jövőt, úgy Mindszenty a magyarok életszentségében látta ezt a jövőt a huszadik században.
Amikor imádkozunk Mindszenty bíboros úr mielőbbi boldoggá avatásáért, akkor tanuljunk abból a tanításból, amit életén keresztül maga az Úr ad nekünk, hogy ne vesztegessük el önzésünkben életünket, hanem legyen részünk egykor Isten Országának örömében, ahová a jó pásztor vezette népét.

Amen.