Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök karácsonyi köszöntője

Az év legjobban várt napja a Karácsony.

A kicsik várják a napokat számolgatva, mennyit is kell még aludni, míg az angyalok meghozzák a karácsonyfát és az ajándékokat, a nagyobbak az elkészített ajándékokat rejtegetik és remélik: örömet szereznek majd a meglepetések.

Sokan félve várják ezt a napot, mert magányosak, már nincs közelükben az, akit igazán szerettek, és az emlékek fájdalmasan törnek rájuk. Nem jó magányosan ünnepelni a szeretetet.

A keresztény ember is ismeri ezeket az érzéseket, várja a másik örömének boldogító látását, vagy fél az ünnep fájdalmasan magányos óráitól. Természetes mindez, emberi dolog.

Nekünk, hívő embereknek meg kell értenünk az ünnep igazi üzenetét, s megélnünk azt a magunk módján.

Az ünnep lényegét az evangélista így foglalta össze: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” ( Jn 3.16).

Ez az igazi öröm szól mindenkinek, aki képes a napi gondok és a saját maga elgondolása és emlékei fölé emelkedni, ki tud bújni az önsajnálat súlyos lepleiből.

Jó nézni a prófétákat és szemlélni Máriát, ők egészen Istennek adták át magukat. Lemondtak minden sajátos elgondolásról, egyéni vágyról és azt akarták, azzal azonosultak, amit az Isten velük tervezett.

Ezzel a lelkülettel mond igent minden próféta arra a küldetésre, melyről tudják: megpróbáltatást és vértanúságot is jelent számukra, és ezzel a lelkülettel vállalja Mária az Istenanyaságot, mely számára a fájdalmak hét tőrét is jelenti majd. Mégis túlárad az öröm és a béke mindannyiuk lelkében. Mert nincs annál nagyobb benső béke és öröm, mint amikor Isten akaratát felismerjük, elfogadjuk és hagyjuk megvalósulni saját életünkben.

Karácsonyunk, az értünk emberré születő Isten Fiával való találkozásunk az öröm találkozása lehet, ha ezt a lelkületet ápoljuk magunkban mi is. Vagyis békét és örömet találunk, ha elfelejtkezünk magunkról, Istenre és embertársainkra figyelünk.

Isten irányt mutat nekünk az élet útvesztőiben, hogy az igaz utat mindig megleljük és azon megmaradjunk: hogy életünk az Istennel és az általa elénk küldött emberrel való találkozás felé haladjon. És akkor megértjük, hogy mindig van, akit szerethetünk, akire figyelhetünk, akinek fontosak lehetünk, hogy magányunk ellenére se legyünk magányosak és magunkra maradottak.

Jó szemlélni a betlehem egyszerűségét, a szent éj békéjét, hallgatni az Isten csöndjét, mely beszédesebb a világ minden semmitmondó zajosságánál.

De ehhez megtisztult lélek kell, kegyelmi állapot. Akkor mindez nem álom és nem puszta remény, hanem megtapasztalt valóság.

Kegyelemteljes, szent Karácsonyt és áldott, békés Újesztendőt kívánok a kedves Olvasónak! Legyen ennek az ünnepnek legnagyobb ajándéka maga a felénk jövő, hozzánk betérő Jézus Krisztus, akit lelkünkben hordozhatunk és másoknak tanúságot téve adhatunk életünk mindennapján.

Főpásztori szeretettel
Spányi Antal