Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök ünnepi interjúja a Magyar Nemzetben

A Magyar Nemzetben (Nagystílű szentek 23. o.) Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök ad ünnepi interjút. Elmondta: azt szerette volna, ha a 2007. évet deklaráltan Szent Imre és Szent Erzsébet évének hirdeti meg Magyarország és a katolikus egyház. „A két szent közös vonása a szép családi élet, Erzsébet példájában a kivételesen boldog, szerelmes asszony és az önzetlen, önfeláldozó tevékeny szeretetet csodálhatjuk meg. Imrében az ifjúság erényét láthatjuk. Tehát a családokat, az ifjúságot és a karitászt is az emberek elé állíthattuk volna, egy közös Szent Erzsébet- és Szent Imre-év során. Az egyház ezekkel a törekvéseivel egyedül maradt, azért csak nagyon szűkös lehetőségekkel tudunk számolni… Szent Imrét sokan a barokk korból ránk maradt képek alapján furcsa testtartású, félrebillent fejű, hosszú hajú, lányos arcú vézna fiatalembernek gondolják. Ez a mai fiatalok számára nem túl vonzó, de az is biztos, hogy Szent Imre nem ilyen volt. A vadászat jó fizikai kondíciót igényel veszélyes ’sport’ volt, egészen biztos, hogy Szent Imrének megvoltak hozzá a testi adottságai. Feminin sem lehetetett, hiszen Szent István rá merte bízni csapatai vezetését, és amikor a német császár rátört az országra, Imre visszafordította a rendkívül modern és erős német hadsereget. 24 éves volt, amikor meghalt, de teljes életet élt, mert képes volt arra, hogy odaadja a sajátját. Aki képes az életét odaadni egy nagyobb cél elérése érdekében, az igenis érett személyiség.” A Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója elmondta azt is, hogy a rádiót „missziós céllal alapította a püspöki kar. A missziót nem úgy szeretnénk megvalósítani, hogy a rádió műsorában minden tíz percben elmondanak egy evangéliumi részletet, illetve elimádkoznak egy fohászt. Megpróbálunk úgy beszélni a világ minden jelenségéről, hogy a mondandónk gyökere az evangélium legyen. A katolikus rádióban hallható az összes hír, amely a többi rádióban is, de nem azzal kezdjük, hogy mennyi vér folyik, mennyi borzalom és rettenet van a világban. Megpróbálunk egy másik értékrendet felállítani. Szerintem ez nagyon hatékony formája az evangelizációnak, és szeretik is a hallgatók. Sajnos vannak vételi nehézségeink, de remélhetőleg a rövidesen bekövetkező digitalizációval megoldódnak a problémák. Azt vettem észre, hogy a Magyar Rádió átszervezése után tovább nőtt hallgatóink száma, hiszen a Katolikus Rádió közszolgálati rádióként működik, és határozott, jól követhető műsorstruktúrája van.” A főpásztor az egyház közéleti szerepét illetően hangsúlyozta: „Kétségtelen, hogy időről időre megtapasztalhatjuk azt a politikai szándékot, amely az egyház működését a templom falai közé akarja kényszeríteni. Ezen elgondolások szerint a vallásszabadság érvénytelenné válna a templomon kívül, és egyre többen gondolják úgy, hogy az egyház ne szóljon bele az emberek életébe. Így feloldódhatnak az erkölcsi gátlások, és az ember végül elhiszi, hogy megélheti a mind teljesebb, talán abszolút szabadságot, amelytől boldog lesz. De előbb-utóbb ráébred arra, hogy ezeken az utakon nem találhat boldogságot. Az egyház, küldetéséhez híven, nem mondhat le arról, hogy olyan példát, olyan tanítást adjon, amely az embereket igazi boldogsághoz vezeti, a társadalmat pedig jobbá változtatja. Ez részint az egyház társadalmi tanításának hangoztatásán keresztül, részint a karitatív és szociális munkán, valamint az oktatáson keresztül történik. Ezeket a feladatokat a modern korban az egyház átvállalja az államtól, ezért nagyon fontos, hogy az állam és az egyház megállapodását, a vatikáni szerződést mind a két fél pontosan betartsa. A megállapodáson lehet változtatni, de nem egyoldalúan, hanem közös megegyezés eredményeként. Most olyan nehéz helyzetben vagyunk, hogy minden egyházmegye sok százmillió forintot kénytelen fordítani azoknak az intézményeknek a működtetésére, amelyekben az adófizető állampolgárok gyerekeit oktatjuk, vagy amelyekben azokat az időseket próbáljuk emberi módon segíteni, akik hosszú éveken keresztül építették az országot. És akik a fizetésük jelentős részének visszatartása miatt már bőségesen kifizették a nyugdíjakat. Nem szolgálja a társadalom békéjét, hogy a közelmúltban egyházi iskolákat kellett bezárnunk, hogy otthonok léte vált bizonytalanná financiális gondok miatt.” Spányi Antal nagyon reméli, hogy a kormányzat nem rúgja fel a vatikáni megállapodást, hogy „ilyen durva lépésre egyetlen jogállam sem szánja el magát. Nemzetközi bonyodalmak származnának a szerződés felmondásából. Társadalmi igény van az egyházi intézményekre, ezért működésüket az államnak biztosítania kell. Az a politikai jelszó, hogy a hívők tartsák el az egyházat, gonosz és rosszindulatú csúsztatás, hiszen a templomba járók nem tudják fenntartani a közfeladatokat ellátó intézményeket. De a hívek tartják fenn az egyházközösségeket, plébániákat és nagyon sok karitatív munkát végeznek. Sok tízezernyi önkéntes munkatárs dolgozik a plébániákon, akik pl. magukra maradt idős embereket segítenek, látogatnak, támogatnak. Nem is lenne igazságos, hogy azok, akik a közfeladatokat ellátó egyházi intézmények szolgálatát igénybe veszik, duplán fizessenek. Egyszer az adójuk valamely hányadával, egyszer pedig amikor kifizetik a szolgáltatásokat.” A székesfehérvári püspök szerint nehéz megmondani, milyen lesz Magyarország és a magyar egyház ötven év múlva, „de az biztos, hogy az az út, amelyiken most járunk, katasztrófába vezet. A környezetszennyezés, az emberiség hihetetlen feszültségei, Afrika, Ázsia, Dél-Amerika egyes népeinek hatalmas szegénysége, a helyi konfliktusok, mind-mind azt mutatják, hogy nem a fenntartható fejlődés útján járunk. Mindezt Európa nem tudja lerázni magáról. És a magyar társdalomban is jelentkezni fog, már jelentkezik is egy hatalmas tömeg, amely azt mondja majd: minket becsaptak. A „valósítsd meg magad! jelszavával az önzés útjára terelték, és az önzés sohasem vezet boldogsághoz. Ha egyre többen gondolják úgy, hogy nem vállalják a házasságot, vele együtt a másik ember rossz napjait is, az éjszakai gyereksírást, ha mindenáron „egyéni” úton akarják megélni a különféle örömöket, előbb-utóbb minden kiábrándultságba fog torkollni. És ez a kiábrándultság elvezet majd az igazi boldogság kereséséhez. Az önzésre szocializált emberek elkezdenek egymással törődni. Rájönnek majd, ha pillanatnyi érdektől vezérelve megmérgezik a kutakat, nem lesz ivóvíz, ha szétlövik az ózon védőpajzsát, nem lehet kimenni a napfényre. Én bízom abban, hogy érlelődik már az erkölcsi öntudatra ébredés, és ehhez a hit erőt, eligazítást és útmutatást ad.”

Magyar Kurír