
Az „etikai tudat” nem halmozódik az idők során úgy, mint a technikai tudás: az ember szabadsága mindig új és ezért mindig mindenkinek meg kell hoznia saját döntéseit. Minden generációnak ki kell alakítania saját struktúráit. Ha ugyanis csak a mások által meghozott döntésekre hagyatkoznánk, valójában nem volnánk szabadok.
Ellenben nem elég jó struktúrákat, jól működő rendszereket létrehozni, biztosítani kell, hogy az emberek szabadon, benső meggyőződésből fakadóan tudjanak mellettük dönteni. Akaratuk ellenére – mintegy „kívülről” – nem lehet ugyanis „megváltani” az embereket. XVI. Benedek szavai a felvilágosult abszolutisták történelmi példáján is okulva figyelmeztetésül szolgálhatnak a mai „népboldogítók” számára is.
„Az emberi dolgok helyes elrendezése, a világ erkölcsi jóléte sosem garantálható egyszerűen struktúrák révén, akármennyire értékesek is legyenek. Ezek a struktúrák nem csupán fontosak, de szükségesek is. Mindazonáltal az ember szabadságát nem iktathatják ki, nem is szabad kiiktatniuk. A legjobb struktúrák is csak akkor működnek, ha egy adott közösségben léteznek élő meggyőződések, amik képesek kiváltani az emberek szabad hozzájárulását a közösség rendjéhez. A szabadságnak szüksége van meggyőződésre; a meggyőződés nem önmagától létezik, hanem mindig újra meg újra közösen kell megszerezni. (…)
„Minthogy az ember mindig szabad marad, és szabadsága mindig törékeny is, nem fog soha sem megvalósulni ezen a világon a jó véglegesen konszolidált uralma. Aki egy visszavonhatatlan, örökre szóló jobb világot ígér, hamisan ígér; megfeledkezik az ember szabadságáról. A szabadságot mindig újra és újra meg kell nyerni a jó számára. A jóhoz való szabad csatlakozás sosem egyszerűen magától alakul ki. Ha léteznének olyan struktúrák, amik végérvényesen rögzítenék a világ egy meghatározott – jó – állapotát, azok az ember szabadságának tagadásával járnának, és emiatt végső soron egyáltalán nem volnának jó struktúrák. (…)
„A meg-megújuló fáradságos keresés, hogy helyes rendszert biztosítsanak az emberi dolgoknak, minden generáció számára feladat marad; sosem mondható egyszerűen bevégzett feladatnak. Azonban minden generációnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy meggyőző módon szabad és jó rendszert alakítson ki, ami iránymutatással szolgálhat a következő generáció számára az emberi szabadság helyes használatáról. És ezáltal – az emberi korlátokon belül – egy bizonyos garanciát is nyújtsanak a jövőre nézve. Más szóval: a jó struktúrák segítenek ugyan, de egyedül nem elegendőek. Az embert soha nem lehet egyszerűen kívülről megváltani.” (Spe salvi, 24-25.)
Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír