Stanis³aw Wielgus varsói érsek beszéde a beiktatása előtti napon

Súlyos lelkiismereti teherrel állok a varsói székesegyház küszöbén. Ez a teher az utóbbi napokban nem csak számomra, hanem számotokra is nagy próbatételnek bizonyult.

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa a Varsói Főegyházmegye főpásztoraként küldött hozzátok. Egészségi okokból szerettem volna ezt a kinevezést elhárítani. Feltártam a Szentatya és az illetékes vatikáni körök előtt életutamat, múltban végzett tevékenységemet is, beleértve azt a kapcsolatot is, amely az akkori Államvédelmi Hatósághoz fűzött, ahhoz a hatósághoz, amely egy totalitárius és az egyházzal szemben ellenséges államban aktívan működött. Annak idején szerettem volna befejezni a számomra igen fontos tudományos tanulmányaimat, és így kerültem ebbe a bonyolult helyzetbe, anélkül, hogy a szükséges körültekintéssel, bátorsággal és eltökéltséggel mérlegeltem volna az ebből a kapcsolatból adódó feladatot. Beismerem ma előttetek ezt a sok évvel ezelőtt elkövetett hibámat éppen úgy, ahogyan a Szentatyának beismertem.

Az utóbbi napokban az egykori politikai rendőrség által a médiában megjelentetett híradások, amelyek a Nemzeti Emlékezet Intézetben rólam található anyagokat közlik – amelyeket a Püspöki Konferencia Történeti Bizottsága hozott tudomásomra –, arról szólnak, hogy mit vártak tőlem vagy mit javasoltak nekem. Arról nem beszélnek, hogy én mit teljesítettem ezekből a követelésekből. Utalnak azonban arra, hogy nem törekedtem a velem szemben támasztott elvárásoknak eleget tenni. A történészek feladata lesz majd, hogy ezt közelebbről megvizsgálják. Néhány kérdésben már állást foglaltam január 5-én megjelentetett sajtóközleményemben. Nem tudom, hogy a Történelmi Bizottság által eddig feltárt dokumentumok után nyilvánosságra hoznak-e még másokat is, de teljes meggyőződéssel állítom, hogy senkit nem jelentettem fel, és senkivel szemben nem követtem el igazságtalanságot.

Egyedül az Egyházzal szemben követtem el jogtalanságot azzal, hogy belekerültem ebbe a kapcsolatba.

És vétettem az Egyház ellen akkor is, amikor a heves médiakampányban először letagadtam az együttműködés tényét. Ezzel veszélyeztettem az egyházi vezetők, beleértve a püspökök szavahihetőségébe vetett hitet, akik szolidárisak voltak velem szemben. Kedves Testvérek, tudatában vagyok annak, hogy ezzel a tagadással nem kevesebb fájdalmat okoztam, mint magával a kapcsolattal, amit sok évvel ezelőtt vállaltam.

Az utóbbi, számomra különösen is nehéz napokban az isteni Irgalmassághoz fohászkodtam, és reménykedtem, Krisztusban kedves testvéreim, ebbe az Irgalmasságba vetett hitetekben. Ma újra ezt teszem a zsoltáros szavaival, aki így fejezte ki egy vezeklő ember kéréseit:

„Könyörülj rajtam, Istenem,
Hiszen irgalmas és jóságos vagy,
Mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!
Mosd le bűnömet teljesen,
Tisztíts meg vétkemtől!

Nyisd meg, Uram, ajkamat
És szám hirdetni fogja dicsőségedet.
Az áldozatok nem szereznek neked örömet,
Ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el.

Áldozatom a bűnbánó lélek,
Az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.”
(51. zsoltár)

Testvéreim!

Kettős érzésekkel jövök hozzátok. Örömmel tölt el, hogy elláthatom a püspöki szolgálatot fővárosunkban, Varsóban, feladataim tudatában, amelyek egy nagy egyházmegye lelkipásztorkodása előtt állnak, vonzódással Varsó szellemi és kulturális erejéhez és annak a kisugárzásnak a tudatában, amelyet fővárosunk egész Lengyelországra gyakorol.

Ugyanakkor úgy is jövök hozzátok, hogy tudatában vagyok a beiktatásomra eső árnyéknak, amikor megkezdem szolgálatomat a Varsói Főegyházmegyében.

Ha befogadtok engem, amire alázatosan kérlek benneteket, testvéretek akarok lenni, aki egyesíteni, és nem szétválasztani akar, aki imádkozni akar és az embereket egyesíteni az egyházban, a szentek és a bűnösök egyházában, amelyet mindannyian alkotunk.

A mögöttünk álló, számomra éppúgy, mint számotokra nehéz napokat úgy fogom fel, mint kötelezettséget arra, hogy Varsó egyházának szolgálata közben különleges jószándékkal és megértéssel forduljak azok felé az emberek felé, akik eltávolodtak az egyház intézményétől, akik csalódottak és keserűséget éreznek az emberi tökéletlenség miatt.

Teljes alázattal kijelentem, hogy a Szentatya minden döntésének alávetem magam.

Kérem a Szűzanya oltalmát és minden hívőt, hogy a Szentlélek világosítsa meg őket köztetek végzendő főpásztori szolgálatom nehéz kezdetén.

Varsó, 2007. január 7.

+ Stanis³aw Wielgus
varsói érsek