Stephen Fumio Hamao bíboros üdvözlete

Főtisztelendő Püspök Úr!

Örömömre szolgál, hogy lelkiekben Önnel lehetek főtisztelendő Testvérem, valamint a paptestvérekkel, szerzetesekkel, a bazilita atyákkal, a szerzetesnővérekkel és az összes hívekkel, zarándokokkal, akik azért gyűltek itt egybe, hogy a máriapócsi Istenszülő-ikon harmadik csodálatos könnyezésének centenáriuma alkalmából rendezett ünnepségsorozatot megnyissák.

Az Istenszülő könnyeinek mélységes jelentősége van azok számára, akik a különböző történelmi helyzetekben odafigyeltek rá. A könnyezés eseménye éppen az, ami majdnem három évszázad távlatából Máriapócsra vezeti a Kárpát-medence összes népét: magyarokat, románokat, ruténeket, szlovákokat és ukránokat. Ezen népeket-összegyűjtő ereje miatt, a kegyhelynek nagyon fontos európai szerepe is van.

A Mária-év, amely ezzel a szertartással veszi ünnepélyesen kezdetét a harmadik könnyezés 100. évfordulóján, minden bizonnyal köthető az Eucharisztikus Évhez, amit a Szentatya, II. János Pál pápa októberben hirdetett meg, hangsúlyozván az eucharisztikus lelkiség szükségességét, példaképül állítva szemünk elé Máriát, mint „eucharisztikus asszonyt”. (Mane nobiscum Domine, n. 10)

A máriapócsi kegyhelyen is „joggal látott a keresztény jámborság szoros kapcsolatot a Boldogságos Szűz Mária tisztelete és az Eucharisztia kultusza között. Ez megtalálható a nyugati és a keleti liturgiában, a szerzetesi közösségek hagyományában, a mai vallásos mozgalmak lelkiségében, az ifjúság körében és a Mária-kegyhelyek pasztorációs tevékenységében egyaránt. Mária az Eucharisztiához vezeti a hívőket.” (Redemptoris mater n. 44).

Minden jelenlévőnek kívánom, érezzék a Vándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsának bátorítását, hogy az ünnepből elegendő erőt merítsenek a Mária-év nagy feladatainak megéléséhez.

Megkülönböztetett tisztelettel maradva Nagyméltóságú Főtisztelendőséged felé az Úrban:

Vatikán, 2004. december 2-án Stephen Fumio Hamao bíboros, elnök Agostino

Marchetto érsek, titkár

MK