Stepinac bíboros a független Horvátország jelképe

A Szentatya egyik oka, amiért Horvátországba kívánt látogatni, az volt, hogy imádkozhasson boldog Alojzije Stepinac vértanú bíboros sírjánál a zágrábi székesegyházban. 

Stepinac 1938-ban lett zágrábi érsek, és már akkor látta, hogy nem minden megy jó irányba, és már akkor beszélt az ember méltóságáról és szabadságáról – mondta el a nagybecskereki püspök a Vatikáni Rádiónak. – Felhívta a figyelmet a társadalmi igazságosságra is. 

1941-ben, amikor megalakult a független horvát állam, természetesen ő is, mint minden horvát, boldogan üdvözölte azt. De ahogy múltak az idő, egyre jobban felemelte a hangját az usztasa horvát diktatúrájának bűntettei miatt, például elítélte a jaszenovácsi haláltábort. Ahol csak tudott, segített a szerbeknek, zsidóknak, és kérte a papjait, hogy adjanak is keresztleveleket nekik. 

1945-ben az érsek ott volt a világháború végét jelző felvonulás díszemelvényén is, a partizán kommunista vezetőkkel együtt. Ebből is látszik, hogy nem szimpatizált annyira az usztasákkal, „nem volt akkora usztasa”, mint amennyire azt páran bizonyítani próbálták – mondta el Német László. 

Az igazi probléma 1946-ban kezdett kirajolódni, amikor Tito hangott adott azon véleményének, hogy a katolikus egyháznak el kell szakadnia Rómától. Ebbe Stepinac zágrábi érsekként nem volt hajlandó beleegyezni, a jugoszláv püspöki kar pedig kiállt mellette. Ezután ítélték börtönre, majd nyugati nyomásra házi őrizetbe vették. Akkor is házi őrizetben volt, amikor XII. Piusz kinevezte bíborossá. 

A horvátok számára Boldog Alojzije Stepinac a független horvátország, a keresztény értékek és a Rómához való hűség jelképe – mondta el Német László nagybecskereki püspök.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír