Svéd Szent Brigitta

Nézőpont – 2009. július 23., csütörtök | 13:08

Július 23-a Szent Brigitta (Finsta, 1303 – Róma, 1373. július 23.), Európa társvédőszentje, rendalapító emléknapja. A Brigitta név jelentése: „ragyogó, fennkölt”, illetve „erős”.

Svédországi Szent Brigitta (Birgitta Birgersdotter) 1303-ban született Finstában. Édesanyját korán elvesztette; apja Uppland főbírója volt. Jóllehet kolostori életre vágyott, tizenhárom éves korában férjhez adták. Házassága első két évében önként vállalt megtartóztatásban élt; majd nyolc gyermeknek adott életet, akiket nagy gonddal nevelt. Férje halála után az alvastrai kolostorba vonult, ahol az aszketikus élet felé fordult. Ekkor alapította a róla elnevezett szerzetesrendet, pápai jóváhagyásáért 1350-ban Rómába zarándokolt. A Rómában törtött éveit vallásos és politikai agitációval töltötte 1370-ig, amikor az Avignonból visszatért V. Orbán pápa jóvá nem hagyta terveit.

Rómában halt meg 1373. július 23-án. Holttestét szentet megillető tisztelettel szállították hazájába, és Vadstenában helyezték örök nyugalomra. Lánya, Katalin – aki a Brigitta által megálmodott kolostori életmódot választotta – elhozta az 1370-ben kelt bullát, amelyben V. Orbán pápa meghagyta Liszköping püspökének, hogy Vadstenában építsen két kolostort. Az építkezést 1371-ben kezdték meg, azon a területen, amelyet Brigitta ajándékozott birtokaiból a kolostorok számára.

Katalin 1375-ben visszatért Rómába, hogy hazája kívánságának megfelelően édesanyja szenttéavatását és a rend szabályzatának jóváhagyását kérje. A regulát az alvastrai ciszterci kolostorban dolgozták ki, majd V. Orbán pápa hagyta jóvá Rómában, meglehetősen sok módosítással. Az átdolgozott szabályzat teljesen megfelelt az egyházi hagyományoknak, ám eltért attól az iránytól, amelyet az alvastrai ciszterek Brigitta látomásainak feldolgozása során rögzítettek.

Brigitta több művet írt, melyekben misztikus élményeiről számol be. Hétkötetes, Revelationes (Látomások) című munkája a svéd középkor egyik legjelentősebb alkotása. Misztikus látomásait maga írta le svéd nyelven, s gyóntatói fordítottak latinra. Művében tisztán vallási tárgyat alig vagy csak formálisan érint, társadalmi vagy politikai kérdéseket annál inkább. Drámai hangon, levél formájában szól a földi igazságtalanságokról, ostoroz világi és egyházi hatalmasságokat, felhívást intéz a gazdagabb országok felé.

Jézus szenvedéseinek leírásakor Brigitta azonosult Máriával. Nem érte be azzal, hogy honfitársait elvezesse Isten Anyjához, hanem maga is mintegy anyja lett Svédországban a kereszténységnek. Brigitta még ma is nagyon népszerű hazájában; minden évben megülik ünnepnapját. Számtalan kórház, otthon és menhely viseli a nevét.

Brigittát 1391. október 7-én avatták szentté. Ünnepét 1623-ban vették fel a római naptárba, október 7-re; 1628-ban október 8-ára, 1969-ben pedig a halála napjára, július 23-ra helyezték át. II. János Pál pápa Sziénai Szent Katalinnal és Avilai Nagy Szent Terézzel együtt 1999. október 1-én Európa társvédőszentjévé nyilvánította.

Az ágostonrendi mintára alapított Brigitta-rend, illetve annak Vadstenában épült kolostora a XV. századi Svédország egyik kulturális központjává vált, a szerzetesrend szelleme pedig a reformációig nagy hatással volt egész Nyugat-Európára. A régi kolostorból csak részek maradtak fenn; ám a templom régi fényében tanúskodik építtetőjének, Brigittának elgondolásairól. Itt őrzik Brigitta földi maradványait.

Magyar Kurír

Forrás: Szentek élete