Szabadítót mondani – 2007. január 16.

Hazai – 2007. január 16., kedd | 0:07

Nagy ember távozott közülünk, szó szerint és képletesen is. Ma kísérjük nyugvóhelyére Nagy Gáspár költő testvérünket, akitől példát kaptunk az erkölcsi tartásra.

Tudott elveihez hűséges lenni. Csak azokhoz az elvekhez lehetünk hűségesek, amelyeket nem magunknak kreálunk, hanem készen kapjuk fentről. Szilárd igazságérzete névrokonához, Nagy Imréhez teszi hasonlatossá, akit megverselt, és nem véletlen, hogy ettől lett híres. Pedig roppant rövid vers, de éppen ettől ütős. Kevés szóval könnyedén győzött a szószaporítás fölött. Ilyen az Örök Atya Teremtő Igéje is.

Az igazi költő rést üt a misztériumon, de oda nem látunk be, csak a kijövő szavak formálják a költő életét, s rajta keresztül a miénket is. Így élt Gáspár testvérünk is. Aranyat adott, mint a háromkirályokból a névrokona. Az emberekben Jézust tisztelte, misztériumot látott, akikből nem szabad kiábrándulni, ezért adta szavai aranyát.

Csak keveset és válogatottat, nehogy értéktelenné váljon. Wass Alberttel szólva megbecsülte a szót. Jó lenne, ha sokan lépnének a nyomdokába.

Sánta János