A szabadság Isten kegyelmének ajándéka

Jelen volt Bill Clinton, az Egyesült államok volt elnöke, Hillary Clinton szenátor, Charles Schumer szenátor, George Pataki, valamint több politikus és közéleti személyiség.

A délután fél háromkor kezdődött szentmisét közös imádság előzte meg, amelyet Edward Egan bíboros, Joseph Potasnik és Alvin Kass rabbi vezetett. Az imádság végén Placido Domingo énekelt. 

A szentmise elején Egan bíboros köszöntötte a Szentatyát, kiemelve, hogy 200 évvel ezelőtt ebben a hónapban emelte az akkori egyetlen Baltimore-i Egyházmegyét érseki rangra VII Piusz pápa, megalakítva a mai New York-i, a Bostoni, a Philadelphiai és a Louisville-i Egyházmegyét. A bíboros elmondta, hogy a több tízezer hívő mellett a szentmisén jelen vannak az Egyesült Államok 195 egyházmegyéjének képviselői, érsekek, püspökök, segédpüspökök, diakónusok.

Benedek pápa a szentmise olvasmányaihoz és evangéliumához kapcsolódva így kezdte szentbeszédét: Krisztus az út, amely az Atyához vezet, az igazság, amely értelmet ad az emberi létezésnek, és az élet forrása, amely örök boldogság a szentek közösségével a mennyei királyságában. „Engedjük, hogy az Úr szava vezessen minket. Újítsuk meg hitünket benne és bízzunk ígéreteiben."

A Szentatya beszédében megemlékezett az amerikai egyház jubileumáról is. Ünneplésünk egyben a lenyűgöző fejlődés jele is, amelyet Isten az amerikai egyháznak adott az elmúlt 200 évben. Ennek elérése azonban nem volt mentes a nehézségektől. Itt, a szabadság és lehetőségek földjén apró nyájból épült ki az amerikai egyház, a hitben egyesítve sok különböző nyájat, s oktatási, jótékonysági és társadalmi munkáján keresztül kiemelkedően járult hozzá az egész amerikai társadalom fejlődéséhez – mondta a pápa. A mai olvasmány arra az alapvető igazságra emlékeztet minket, hogy az Egyház egységének nincs más alapja, mint Isten szava, amely Krisztus Jézusban testesült meg.

Az evangélium arra tanít minket, hogy igaz szabadság, Isten gyermekeinek szabadsága, csak önmagunk feladásával lehetséges, amely a szeretet misztériumának része. Csak önmagunk elvesztésével találhatjuk meg valóban önmagunkat, mondja az Úr. Igaz szabadság akkor virágzik, ha elfordulunk bűnöktől – amelyek elhomályosítják érzékeinket, gyengítik döntéseinket –, hogy megtaláljuk végső boldogságunk forrását benne, aki a határtalan szeretet, szabadság és élet. 

A valós szabadság egyedül Isten kegyelmének ajándéka. Ez az igaz szabadság a valóság látásának új útját mutatja meg – hangsúlyozta Benedek pápa. Ha Krisztus lelkületét öltjük magunkra, új távlatok nyílnak előttünk. A hit világosságában, az egyház közösségében megtaláljuk az ösztönzést és az erőt, hogy az evangélium kovászai legyünk a világban.

Ebben a kétszáz évben az ország katolikus közösségének arca nagymértékben megváltozott. „Gondoljunk a bevándorlók egymást követő hullámaira, akik hagyományaikkal gazdagították az amerikai egyházat. Gondoljunk az erős hitre, amely felépítette az egyházak, az oktatás, az egészségügy és a társadalmi intézmények hálózatát. Gondoljunk a megszámlálhatatlan édesapára és édesanyára is, akik átadták hitüket gyermekeiknek, a papok szilárd szolgálatára és elköteleződésére, és azoknak a férfiaknak és nőknek felbecsülhetetlen közreműködésére, akik nem csupán tanították a gyermekek nemzedékeit, hanem buzdították őket, hogy életük során vágyjanak Isten megismerésére, szeressék, és szolgálják őt.”

„Mennyi Istennek tetsző lelki áldozatot ajánlottak fel ebben a 200 évben!” A vallásszabadság földjén katolikusok nem csupán hitüket gyakorolhatták szabadon, hanem teljes mértékben részt vehettek a polgári életben, s mély erkölcsi meggyőződésükkel hozzájárultak egy élénk, demokratikus társadalom felépítéséhez is.

A mai ünnep több mint puszta hálaadás a kapott kegyelmekért: felhívás a továbblépésre, hogy szilárd eltökéltséggel, bölcsen használjuk a szabadság áldásait, hogy reményteli jövőt építsünk az eljövendő nemzedékek számára.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” – idézte Péter apostol szavait a Szentatya, amelyek nem csupán Istentől kapott méltóságunkra emlékeztetnek minket, hanem arra ösztönöznek, hogy hűségesek legyünk a Krisztusban kapott örökségünkhöz. Arra késztetnek, hogy az öröm emberei legyünk, hírnökei a kifogyhatatlan reménynek, és bízzunk ígéreteiben.

Ti és szomszédaitok minden nap imádkoztok az Atyához a tőle kapott szavakkal: jöjjön el a Te országod. Ez az imádság kell, hogy formálja az értelmét és szívét minden kereszténynek ebben a nemzetben. A társadalom minden szintjén munkálkodni kell Isten országának építésén, szembe nézve a jelen és a jövő kihívásaival, Krisztus győzelmének biztos tudatával. Ez azt is jelenti, hogy az evangélium szépségével és igazságával kell munkálkodni az amerikai társadalom és kultúra gazdagodásáért és sosem szabad szem elől téveszteni azt a magasztos reményt, amely értelmet és értéket ad életünknek.

A fiatalokkal való előző napi találkozójáról a Szentatya elmondta: megindító volt a reményt és Krisztus szeretetét látni arcukon. „Õk az egyház jövője, és megérdemelnek minden imádságot és támogatást, amelyet megadhatunk nekik.”

„A mai evangéliumban az Úr megígéri tanítványainak, hogy nála nagyobb tetteket visznek majd végbe. Krisztus ígérete a biztos reménnyel tölt el bennünket. Csatlakozzunk imánkkal hozzá, mint lelki templomának – egyetlen, szent, katolikus és apostoli egyházának – élő kövei. Emeljük fel szemünket rá, aki most is Atyja házában készíti elő helyünket. És Szentlelkével eltelve, megújult buzgalommal munkálkodjunk országának építésén.”

„Forduljunk Jézushoz. Õ az egyetlen út, amely az örök boldogságba vezet, az igazság, amely kielégíti minden szív leghőbb vágyát és az élet, amely örök boldogságot és reményt hoz nekünk és az egész világnak” – zárta szentbeszédét a Szentatya.

A szentmisét követően Benedek pápa körbement a stadionban, köszöntve az egybegyűlt több tízezer embert.

Magyar Kurír

Képek: NYT