Szabó Ferenc jezsuita személyes emlékei II. János Pál pápáról

– Mikor találkozott először II. János Pál pápával?
– Kezdem azzal, hogy 1978. október 16-án délután feszülten figyeltük a Sixtus-kápolna kéményének füstjét: mikor lesz már fehér? Nos, egyszer csak fehér füst szállt fel, és egy kis idő után megtudtuk, hogy megválasztották Szent Péter 264. utódját. A bazilika középső erkélyén megjelent Felici bíboros, és bejelentette az örömhírt: Habemus papam! A Carolum keresztnév kiejtésekor még bizonytalanok voltunk: csak nem az idős Confalonieri bíboros lett a pápa? Nem! Wojty³a krakkói bíboros, érsek! Rohantam az irodámba, mert a magyarul elkészített papabilis életrajzok között (egy tucatnyit lefordítottam olaszból!) nem szerepelt a lengyel pápa életrajza, amelyet negyedóra múlva be kellett olvasnom. Jól emlékszem II. János Pál október 22-ei székfoglalójára, az ünnepi mise alatt mondott híres homíliájára: „Ne féljetek!… Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztusnak!…” Néhány nappal ezután a pápa fogadta az újságírókat, minket is a Vatikáni Rádiótól: akkor találkoztunk először.

– Ez nyilván gyors találkozás volt…
– Igen! Fontosabb volt látogatása a Vatikáni Rádió székházában 1981 februárjában, amikor rádiónk születésének 50. évfordulójára emlékeztünk. Ez még a májusi merénylet előtt történt. A Szentatya sorba járta az egyes nyelvi tagozatokat, bejött a magyar szekcióhoz, mindannyiunkkal kezet fogott; észrevette a falon azt a fényképet, amelyen Lékai László bíboros előtte térdel az 1978. október 22-ei beiktatásakor.

– Ön II. János Pálnál is többször volt tolmács, amikor magyar politikai vezetők érkeztek a Vatikánba.
– Igen. Lázár György, Horn Gyula, Pozsgay Imre látogatásakor, vagy háromszor is Miklós Imre látogatásai alkalmával. Ilyenkor a pápa olasz szavait és beszédeit fordítottam magyarra (a magyar látogató hozta a saját tolmácsát); fontosabb alkalmakkor a pápától lementünk Casaroli bíboros államtitkár lakosztályába is. A beszélgetésekről általában francia összefoglalókat készítettem Casaroli bíborosnak.

– A Szentatya két magyarországi látogatása előtt – 1991-ben és 1996-ban – többször is találkozott II. János Pállal, és a magyar kiejtésre tanította.
– Igen! Nemcsak pár nappal a látogatás előtt, hanem hetekkel előtte is: a szerdai általános kihallgatás előtt a magyar zarándokok köszöntéséhez készítettem rövid szövegeket, amelyek kiejtését aztán a pápa dolgozószobájában gyakoroltuk; utána máris ment a lifthez és a Szent Péter téren kezdte a kihallgatást. Ilyenkor egész jól ejtette a magyart, nyilván már a fülében csengett a tőlem hallott kiejtés. Át is írtuk a magyart úgy, ahogy egy lengyel ejtené ki. Pl. a magyar s-t sz-re és fordítva, az sz-t s-re. Egy idő után pl. jól ejtette a „Dicsértessék a Jézus Krisztus!-t.”

– A két magyarországi látogatás előtt a beszédek magyar szakaszainak kiejtését is gyakorolták Castel Gandolfóban.
– Valóban, ebben a kitüntetésben is volt részem. Már korábban adtam beszédeihez francia és olasz információkat Magyarországról, a magyar történelemről. Itt mindjárt megjegyzem, hogy általában a szerdai általános kihallgatások előtt is, meg Castel Gandolfóban is, a pápa gyakran szólt a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokról. Jól ismerte a történelmet. 1991-ben, amikor ebéd közben ismét csak kitért a kapcsolatokra, újat is tudtam mondani: emlékezett az 1956-os magyar forradalomra, de azt tőlem hallotta először, hogy a kezdet ez volt: október 23-án a poznañi eseményekkel, a lengyelekkel szimpatizálva vonultunk a Bem-szoborhoz: Bem apó ugyanis a magyarok mellett küzdött az 1848-as szabadságharc idején. Amikor a pápa 1991. augusztus 20-án Budapesten a magyar püspökökkel találkozott, a hivatalos beszéd után még olaszul rögtönzött: éppen a lengyel-magyar történelmi kapcsolatokat idézte fel, és elmondta azt is, amit tőlem hallott Castel Gandolfóban az 1956. október 23-ai szimpátiatüntetésről. E rögtönzött beszédet közöltem a Távlatokban. (2005/2.) Azt hozzáfűzte, hogy akkor ő maga egyetemi lelkész volt, a lengyel egyetemisták jöttek Budapestre, hogy vért adjanak a sebesülteknek.

(A beszélgetést Bodnár Dániel készítette.)