A Szakrális Művészetek Hetének megnyitója az Iparművészeti Múzeumban

A Városmisszió szerves részeként induló eseménysorozat olyan gazdag kínálattal várja a látogatókat, hogy azt szinte felsorolni is lehetetlen. A megnyitónak helyet adó Iparművészeti Múzeum „Reményt és jövőt adok nektek" címmel a különféle Szent Család-ábrázolásokkal, a Petőfi Irodalmi Múzeum ismert írók hagyatékából válogatott szakrális tárgyakkal, az Országos Széchényi Könyvtár Árpád-házi Szent Erzsébetről szóló tárlattal járul hozzá a gazdag kulturális kínálathoz, és ez még csak néhány a több tucatnyi helyszín közül. A Városmisszió programfüzete részletes tájékoztatást nyújt minden művészeti vonatkozású rendezvényről.

Erdő Péter esztergom–budapesti érsek, a Szakrális Művészetek Hetének egyházi védnöke megnyitó beszédében kiemelte az egyházi műalkotásokból sugárzó szépség jelentőségét. Idézte Hans Urs von Balthasar, jelentős XX. századi teológus szavait: „a szépség, amely az ókori világ egyik legszervesebb részét alkotta, az érdekek meghatározta új világból láthatatlanul vagy szembeötlően kivonta magát. Aki a szépségről beszélve fanyalogni kezd, mintha csak a polgári múltból itt ragadt dísztárgy lenne, az – bizonyosak lehetünk benne – akár rejtve, akár nyíltan megvallva, de már nem tud imádkozni, és hamarosan a szeretetre sem lesz képes". A szépség, a jóság és az igazság a hit szerint az Isten alkotta világot jellemzik, a vallás pedig az ember megnyílását a transzcendencia felé. A Nyitott templomok éjszakája is egy megnyílás. Városunk katolikus templomai – ahogy a bíboros fogalmazott – „nyitva állnak mindenki előtt, aki a művészeteknek azzal a gazdagságával akar megismerkedni, amelyet ezek az épületek hordoznak". Egy régi hagyomány szerint az első szakrális művész maga Lukács evangélista volt, aki ikonon mutatta be Szűz Máriát, karján a gyermek Jézussal. Nem volt persze mindig teljesen harmonikus az Egyház és a művészetek viszonya, de időnként szent képzőművészek is színre léptek, akik az elvont teológiai tanítást műalkotásokkal hozták emberközelbe. Damaszkuszi Szent János a teológia felől jutott el a művészet teljes elfogadásáig, s ettől kezdve a két tevékenység egymást erősítve járta útját az egyház keretén belül. „Aki Krisztus dolgait készíti, annak mindig Krisztussal kell lennie" – idézte  Erdő Péter Vasari nyomán Fra' Angelicót, a középkor egyik legnagyobb egyházi festőjét. Fra' Angelicót 1984-ben II. János Pál pápa olyan művésznek nevezte, akiben „a hit kultúrává vált, a kultúra pedig megélt hitté".

A megnyitó után Erdő Péter a Magyar Kurírnak adott interjúban úgy fogalmazott: „az igazi nagy műalkotás kifejezi a művész lelkét." A rangos műtárgyak még a múzeumok tárlóiban is beszédesen tükrözik alkotójuk hitét. Említette az orosz ortodox egyház által szentté avatott Andrej Rubljov példáját, akinek freskói a vallásellenes szovjet időkben is képesek voltak felébreszteni a hitet. Az isteni kegyelem ereje a tárgyakban is képes működni, a művészet egyfajta missziós eszközként is felfogható.

Blanckenstein Miklós, a Városmisszió papi felelőse a Magyar Kurírnak elmondta, hogy az utóbbi évszázadokban a múzeumok megőriztek nagyon sok vallási vonatkozású tárgyat is. Ugyanakkor igen sok műalkotás természetszerűleg a templomokban őrződött meg, mint például a freskók, szárnyasoltárok, feszületek. Az évszázadokkal átértékelődött a szakrális alkotások szerepe. Ami korábban egyszerűen csak mint „Biblia Pauperum” (Szegények Bibliája) szolgált, az mára a művészettörténet része lett. A jelenlegi rendezvény rá akarja irányítani a figyelmet arra, hogy a templomok, s a bennük lévő művészi értékek nem csupán kultúrhistóriai leletek, hanem élő vallási tartalmakat is hordoznak, Istenre irányítják a figyelmünket. A templomok nem múzeumok, hanem közösségi terek, ahol az ember Istennel találkozik.

Pálfi Ferenc miniszteri biztos a megnyitó helyszínének, az Iparművészeti Múzeumnak több olyan állandó kiállítására is felhívta a figyelmet, amelyekben nem kis részt képviselnek olyan szakrális tárgyak, mint például a herceg Esterházy-gyűjtemény. Reményét fejezte ki, hogy noha 1979-ben volt utoljára egyházművészeti kiállítás e helyen, a jövőben teljesebb és rendszeresebb tárlatok nyílhatnak ebben a témakörben.

Végezetül a színpadra lépő Banchieri Énekegyüttes zenei előadása irányította a figyelmet arra, hogy nemcsak a tárgyiasult, hanem az előadóművészet is szerves része az Egyház minden koron átívelő művészetének.

Matykó Károly/Magyar Kurír

Képek: Nagy Nándor