Száz éve együtt a felsővisói oltár körül

Nagy eseményt ünnepelt Felsővisó római katolikus közössége október 6-án: 100 évvel ezelőtt e napon szentelte fel Boromisza Tibor szatmári püspök a második római katolikus templomot a máramarosi hegyek visóvölgyi városában. A zsúfolásig megtelt felsővisói templomban négy nyelven – latinul, magyarul, németül és románul – dicsőítették Istent, jelét adva annak, hogy az Egyházban mindannyian összetartozunk és testvérek vagyunk, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélünk és milyen nemzethez tartozunk.

Az ünnepi szentmisét Schönberger Jenő püspök celebrálta az egyházmegye mintegy húsz papjával. Szentbeszédében méltatta mindazokat, akik az impozáns neogótikus stílusú templom építésében szerepet vállaltak, valamint a visói híveket, akik templomukért áldoztak és áldoznak ma is.

„Egy templom úgy szép, ha tele van” – mondta a püspök. Sok vendég érkezett a környékről, de szép számmal érkeztek az innen elvándorolt egykori hívek is. A statisztikai adatok sajnos Felsővisón is komoly visszaesést mutatnak, melynek oka a tömeges elvándorlás és, mint általában mindenütt, a születések alacsony száma. Az elmúlt száz év folyamán a visói római katolikus közösség 11 plébánosa és 26 segédlelkésze közel 10 ezer gyermeket keresztelt. Míg 1912-ben 144, addig az elmúlt esztendőben csupán 8 keresztelő volt.

A szentmisén közreműködött a visói kórus, Zavaczi Róbert vezetésével. A besztercei fúvózenekar a szentmise előtt és után adott koncertet a híveknek.

„Nem tudhatjuk, hogy a következő centenáriumon milyen ünnepélyességgel emlékeznek meg a templom felszenteléséről. A Historia Domus leírása szerint 1912-ben a templomot nagy ünnepélyességgel szentelték fel. Megnyugvással állíthatjuk, hogy a 100 éves évfordulóról méltón, szintén nagy ünnepélyességgel emlékezett meg a visói közösség” – fogalmaz Kinczel István plébános.

Szatmári Egyházmegye/Magyar Kurír